Amikor állod a sarat a gerinctelenekkel szemben, akkor ők fognak hibázni

„Kérted, hogy ne találkozzunk túl későn, mert menned kell haza aludni. A kora reggeli műsorsáv, feltételezem, elég komoly változásokat hozott. Hogy alakul most egy munkanapod?

Igazából csak havonta egy hetet vezetem az ATV Startot, így csak akkorra alakul át az időbeosztás, de tény, hogy ez a 4:40-es kelés elég durva. Azt hinné az ember, hogyha lefekszem időben, hét-nyolc órával korábban, akkor 4:40-kor kipattan a szemem, de elárulom a titkot, hogy egyáltalán nem így van, ma úgy kellett pálcikával kihajtogatnom a szemeimet, miközben nagyon is időben lefeküdtem. Szóval ez nehéz, meg hogy 6:30-ra, az adás kezdetére tényleg úgy ott lenni fejben is. De működik, addigra teljesen elememben vagyok, és délig egész jó. Akkor kicsit leeresztek, aludnom kell egy kicsit, délután meg jön a készülés a másnap reggelre. Nehéz műfaj, főleg, ha nem világéletedben politikai újságíró voltál.

Tehát ez most nemcsak új kihívás, hanem tanulási folyamat is.

Pedig még csak nem is úgy van, hogy nem követtem a politikát, mert nagyon is, de így is észreveszem magamon, hogy akadozik a kérdésfeltevésem, mert nem aktív az a politikai szókincsem, ami nyilván annak, aki tizenéve ezt csinálja, az aktív. A kulturális szereplőkkel én is egy gördülékeny utalásrendszerben működöm, viszont a politikai szereplőkkel keresem a szavakat, és néha azt hiszem, szinte várják, hogy mikor csaphatnak le egy szótévesztésre, de nem teszik. És összességében is nagyon jó ez, mert mindig érdekelt ez a fajta újságírás, még ha egy olyan világban is kezdett el érdekelni, amikor még nem volt olyan, hogy valaki bojkottál, nem áll szóba, ha kérdést teszek fel, lehet, hogy legközelebb nem jön be. Én Az Estén nőttem fel, ott kérdezni kellett mindig és mindenkit, és volt ellenzéki, kormánypárti, mindenki. Az érdeklődésem nem csökkent, a világ változott rossz irányba.

Most az ATV-nél is érezteti ez a trend a hatását?

Nem, itt ez kevésbé érezhető, mert azért jönnek-jövögetnek, lehet, csak én teszem magasra a lécet, többre lenne igényem. Szerintem kicsit jobban kéne a kormánypárti képviselőknek bírni azt, hogy valódi kérdéseket kapnak, mert azt látom, hogy tulajdonképpen az elől menekülnek sokan. Ha az ember elszokik attól, hogy valóban belekérdeznek a dolgaiba, és egyszer csak megtörténik, azért az tud zavart okozni. Nagyon sok a szólam. Én most azzal próbálkozom, hogy tegyük félre ezeket a szólamokat meg jelzőket, amiket naponta elmondanak, és koncentráljunk lényegi kérdésekre. Mert ugye, mi a politika? A közös életünk irányítása. Beruházások megszavazása, törvényalkotás, ilyesmi. Koncentráljunk ezekre a dolgokra, én ezzel a küldetéstudattal gondolok a politikai újságíró létemre – ami, mondjuk, öt napja létezik, de azért nagyon ki van találva. Aztán nem biztos, hogy igazam van, mert ha megnézem, mi az, ami virális, amit sokan megírnak meg hírértéke van, az mégis mindig a jelzőkről szól, a szólamokról és a gumicsontokról, és ez nem biztos, hogy jól van így. Próbálom most tényleg nagyon alaposan megérteni az álláspontokat, mindkét oldalét, önmagukban meg egymáshoz viszonyítva is, ez nagyon fontos nekem és izgalmas is. Főleg, hogy a politikával ugyan mindenki foglalkozik kicsit, de ahogy beültem a stúdióba, ahol tényleg komolyan, pontosan kell erről beszélni, rájöttem, hogy eddig azért csak hobbipolitizáltam.”