A XXI. századi Bábel

„Miért nem értelmezhető az Európai Unióban a nemzetiségi alapú kisebbségi autonómia kérdése? Miért tűnik úgy, mintha ez csupán »erdélyi ügy« lenne Európa kisebbségi színpadán? Túl a románok soha nem múló és agresszivitásba torkolló lelkifurdalásán, az autonómia ügye európai léptékkel mérve soktényezős. Ezek közül a romániai magyar kisebbség követelése olyan klasszikusan konzervatív, hogy sokan nem akarják érteni, illetve valamiféle dupla csavart vélnek felfedezni mögötte, »székely huncutságot«.

Az autonómiakövetelés nem más, mint az azt követő elszakadás előjátéka – vallják a kulturális autonómia megadását élesen ellenzők. Történelmileg értelmezhető ez az aggály, hisz Erdély és a Partium mitől lenne hagyományosan Románia része? Az sem tagadható tény, hogy Európa-szerte a korábbi autonómiatörekvések egyértelműen függetlenségi kísérletekké alakultak. Így szabadul majd fel Skócia az angol fennhatóság alól, válik egységes állammá Írország Észak-Írországgal, tovább karcsúsítva Nagy-Britannia területi és politikai térképét. A koronavírus-járvány lecsengése után a katalán függetlenség ügye újra lendületet vesz, mindaddig, amíg be nem teljesül az elszakadásuk Spanyolországtól. Kontinensünkön az átalakulások előzménye Jugoszlávia szétesése, mely folyamat azóta is tart, hogy most Bosznia-Hercegovina legyen a következő széthulló rendszer. Ha így nézzük Erdély státusát és a román politika kétségbeesett magyarellenességét, talán nem is lehet csodálkozni szomszédunk reményt vesztett erőlködésén.

Mert új idők köszöntenek Európára, ahogy a világ is az átrendeződés szélén áll. A korlátlan és szabályozatlan illegális – törvénytelen – migráció brüsszeli koncepciója valóban értelmezhetetlenné teszi az úgynevezett nemzetiségi kérdést. Látni való, hogy a közel kétszáz országból Európába érkező tömegek inváziója háttérbe szorítja a kisebbség nemzetiségi alapon történő kezelését. Ennek legfőbb oka, hogy az Európai Unió vezetése nem az európai értékrend és az ötszázmillió európai polgár érdekében menedzseli az illegális ideérkezők problémáját, előidézve ezzel a XXI. századi Bábel látképét. A történelmileg őshonos kisebbségek követelései pedig el sem érik az illetékesek ingerküszöbét.”