„Meg kell találni a rossz dolgokban a jót is. Az, hogy a rendőrség brutális büntetésekkel sújtotta a Vár alatt kürttel tiltakozókat, a legegyértelműbb bizonyítéka annak, hogy jó úton járt, aki hétfőnként a Lánchídhoz kanyarodott. A miniszterelnök nagyon jól tudja, hogy azokban az emberekben, akiket nem tudott megtéveszteni a százmilliárdokból tolt propaganda hazugsága, óriási elégedetlenség feszül. És nagyon jól tudja, mennyire veszélyes lenne rá, ha ezek az emberek rájönnek, hogy nem elég Facebook-posztokat megosztani.
Van egy másik bizonyítéka is annak, hogy helyesen cselekedtünk: a propagandasajtó és a névtelen fideszes trollkommentelők által ordított butaság, miszerint mi és a hozzánk csatlakozók a Lánchídnál bohóckodtunk, aztán pedig »tarhálni« kezdtem a büntetésekre. Sajnos a független médiában is voltak olyanok, akik nem értették meg a dudálós akció jelentőségét, nekik csak annyit mondanék: minden konkrét javaslatot szívesen veszek – vagy vettem volna –, hogy a járvány idején milyen eszközökkel lehet hatásosan kifejezni e felháborodást, például a kórházkisöprés ellen.
Most azonban nem elsősorban a »bohóckodásról«, inkább a »tarhálásról« szeretnék pár gondolatot megosztani. Kérni valójában nem szégyen, hanem az ellenzék előtt álló egyetlen út – már ha valamit még kezdeni akar azon kívül, hogy felháborodva szónokol az ülésteremben, amíg csak meg nem vonják a szót. Nem véletlen, hogy a propagandasajtót zavarja, ha jó szándékú emberek nem engedik, hogy a hatalom törvénytelen büntetésekkel csuklóztassa az ellenzéket. Érzik Orbánék is, hogy nem jó nekik, ha néhány ezer ember hülyét csinál belőlük, jobb szeretik, ha a pénzforrások felügyeletével ők tartják sakkban az ellenzéket.”