Ungár Orbán oldalán

Ungár három kérdést vesz elő, melyekben a maga álláspontját szegezi szembe azzal, amit Gyurcsányénak gondol: az euró bevezetését, a határon túli magyarok szavazati jogát és a GMO-mentességet. E három kérdés – melyek közül a továbbiakban kellő hozzáértés híján mellőzném a GMO-t – része egy-egy szélesebb kérdéskörnek.

Az euró bevezetése körüli vita annak eleme, hogy vajon az európai integráció további elmélyítésében, a föderatív Európában keressük-e Magyarország jövőjét, mint arra a 2010 előtti kormányok törekedtek, vagy a nemzetek Európájában gondolkodunk, manapság önmagát szuverenistának nevező politikai irányt követve, amely az Unió hatáskörét nem bővíteni, hanem szűkíteni kívánja. Ez utóbbi jellemezte az Orbán-kormány politikáját az elmúlt tíz évben. A rendszeres kötelezettségszegési eljárások azért indultak, mert Orbán kormánya és parlamentje olyan döntések sorát hozta, amelyek tudhatóan sértették az Unió normáit, vagyis az Uniótól vont el hatáskört a magyar kormány, illetve parlament javára.

Fontos példa erre, hogy noha a belépéskor Magyarország kötelezettséget vállalt az euró bevezetésére, tehát a monetáris unióhoz való csatlakozásra, Orbán ezt bizonytalan időre elhalasztotta, sőt alaptörvényébe iktatta, hogy Magyarország fizetőeszköze a forint. Miközben a csatlakozáskor azt fogadtuk el, hogy a monetáris politikát majd uniós hatáskörnek fogjuk tekinteni, Orbán és Matolcsy ahhoz ragaszkodik képtelen feltételek megfogalmazásával, hogy azt hosszú távra nemzeti hatáskörben tartsa. Van-e előnye annak, ha a monetáris politika nemzeti hatáskörben marad? Olyan előnye, amellyel például az eurót bevezető görögök nem rendelkeztek? Igen, van, mert akkor lehet a saját valuta leértékelésével segíteni azokon a bajokon, amelyeket a görög állam felelőtlen költségvetési és jövedelempolitikája okozott.

Hasonlóképpen jó lehet a saját valutára épülő árfolyampolitika a romló hazai versenyképesség ellensúlyozására – erre használja Matolcsy. Azok a politikai erők, amelyek ezzel szemben az euró mielőbbi bevezetése mellett foglalnak állást – és a DK közéjük tartozik –, az Unió közös költségvetésének, a tagállamok egyaránt szigorú költségvetési gyakorlatának, a versenyképességet javító szerkezeti és versenypolitikájának hívei. Úgy vélik, hogy e feltételek megvalósulása esetén az euró bevezetésének nem lennének számunkra hátrányai, viszont érvényesülnének a közös valutának az árfolyamkockázat megszűnésében, a kereskedelmi és pénzmozgások kiszámíthatóságában, a magánszemélyek országok közötti mozgásának kényelmében megjelenő előnyei. Vegyük észre, hogy amikor Ungár az LMP politikusaként az eurót ellenzi, Orbán és Matolcsy politikája mellett foglal állást a DK-val és más integrációpárti politikai erőkkel szemben.

Amikor Ungár a határon túli magyarok magyarországi választójogának fenntartása mellett foglal állást, ismét csak Orbánt, az ő nemzetpolitikáját támogatja a 2010 előtti kormányok azon politikájával szemben, amely ma a DK álláspontjában van jelen. A DK ugyanis, miközben fontosnak tartja a határon túli magyarok nyelvhasználatának, anyanyelvi oktatásának és kultúrájának a magyar állam általi támogatását, amitől egyébként a 2010 előtti szocialista-szabaddemokrata kormányok sem tértek el, nem helyesli a kisebbségben élő magyaroknak a magyarországi politikai közösségbe való bevonását, ami az állampolgárságban és a választójogban fejeződik ki.