Nem újraélesztendő

„Inter arma silent musae. Eléggé szabad fordításban: a háborúban hallgatnak a múzsák. Háború van most is, csak múzsáink nincsenek. Vannak viszont sokat és feleslegesen üzengető EP-képviselőink. Múzsák helyett, csak, hogy e képzavar még rettentőbb legyen. Tucatnyi példáját láttuk már, többek között éppen ezeken a hasábokon, hogy a szolidaritásra és a népek közti egyenlőségre épülő Európai Unió egy dajkamese. Olyan dajkamese, amelyben már maguk a mesélők sem hisznek. Mégis fújják rendületlenül…

Hiszen az Unió képviselőinek -- beleértve a felvidéki magyarok egy része által is körülrajongott, majd szerencsére a parlamenten kívül maradt Beblavý-frakciót -- már megint Orbán Viktor »épülő diktatúrája« jelenti a témát, már megint Magyarország áll a célkeresztben. Akkor mikor naponta ezrével hullanak a betegek szerte a kontinensen. Akkor, amikor a gyógyíthatatlan betegséggel élő britek olyan leveleket kapnak kézhez, amelyben arra kérik őket, ugyan írják már alá a mellékelt nyomtatványt: »nem újraélesztendők«. Ha elkapnák a betegséget, ne foglalják feleslegesen a lélegeztetőgépeket. Meg a mentőt se. A következő rubrikában ugyanis azt kell kipipálni, nem hívatnak maguknak rohamkocsit, hiszen az kell azoknak, akiken még lehet segíteni. Szociáldarwinizmus Európában? Az elmúlt száz évben diktatúrák tucatjai példázták, milyen »jól« működik.

Orbánék persze helyén kezelik a szituációt. Sőt, már-már lubickolnak benne. Mért ne tennék?! Most nyerik meg nekik a 2022-es választást is.”