Nem kényszeríthetjük emberek tízezreit arra, hogy válasszanak az egészségük és a továbbtanulásuk között

„Nem tartom elfogadhatónak, hogy arra kényszerítjük emberek tízezreit, hogy válasszanak az egészségük és a továbbtanulásuk között. Ezekkel a »feltételekkel« legalábbis biztosan nem. Önmagában véve az ötlet, hogy menjünk be, és írjuk meg, nem ördögtől való, – hiszen nyilván az lenne a legkényelmesebb megoldás, ha akkor tudnánk megírni az érettségit, amikorra számítottunk rá. Viszont ehhez olyan feltételeket kellene biztosítani, hogy a lehető legkisebbre csökkentsük a fertőzés veszélyét. Egyelőre úgy látom, hogy ez a terv ezekről nem ejt szót. Biztos vagyok benne, hogy a döntéshozók nem rosszindulatból jutottak erre a megoldásra, ám alig több mint két héttel a vizsga előtt sem kaptunk részleteket, csak ígéretet, hogy majd lesz ilyen. Enélkül lehetetlen mérlegelnünk a helyzetet, és megfontolt döntést hoznunk.

Vajon kötelező lesz a dolgozatok megírása után a két hét karantén? Lesz lázmérőzés, szűrés a vizsga előtt? Vagy tesztelési lehetőség azoknak, akik utána azt gyanítják, hogy megfertőződhettek? Tudunk lakhatást és utazást biztosítani azoknak, akik nem a saját lakhelyük közelében írják az érettségit?

Vagy azoknak, akiknek utána nem lenne biztonságos visszamenni a családjukhoz, idős vagy beteg rokonaikhoz? Vagy ők szimplán ne érettségizzenek, és mondjanak le idén a továbbtanulásról? Persze lehet menni jövőre is, de ezt a »ha nem tetszik, így jártál« mentalitást nem tartom túl segítőkésznek.

Amikor ezt mondom, mindig megkapom, hogy »akkor mi lenne jó megoldás, találjam ki«! Erre először az a válaszom, hogy egyáltalán nem a tizenévesek feladata megoldani ezt a helyzetet, hanem a kormányé, azon belül is az oktatásügyé. De ennek ellenére is mi, érettségizők számtalan ötletet mutattunk már be. A Lauder Javne gimnázium diákjai például egy teljes, kidolgozott javaslatot is készítettek, amit ezek szerint nem vettek figyelembe a döntéshozók. Vagy ha a diákságra nem akarunk hallgatni, csak nézzünk körül a környező országokban, és válogassunk az ő megoldásaikból. Sok helyen az év végi jegyet kapják a diákok, van, ahol a tanár személyesen értékeli a tanulókat, és olyan is, ahol szintén megírják az itthon is tervezett szétültetős módszerrel, mivel ott már lecsengőben van a járvány. Ehhez azonban nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen helyeken tízszer-hússzor annyit tesztelnek, mint nálunk, viszonylag reális képük van arról, hogy hányan lehetnek betegek, miközben mi még mindig a számokkal trükközünk. Szóval van megszámlálhatatlan lehetséges út, amiből választani kell és lehet.”