Ma a múzeumokban megalázóan kevés pénzért dolgoznak igen sokan.
„KÖZSZOLGÁLATILAG A MÚZEUMI közalkalmazotti státusz felszámolásáról (a háborgások mellé tényjegyzetnek):
Ez jó, nagyon jó dolog.
Ma a múzeumokban megalázóan kevés pénzért dolgoznak igen sokan. Azok is, akik kitűnő munkát végeznek, azok is, akiktől szárnyal a múzeum és azok is, akik csak úgy ott ragadtak, de nem nagyon van szükség a munkájukra és a kettő közötti sávban lévők is.
A munkáltatónak nincs módja méltó fizetést adni azoknak, akik erre érdemesek, mert a fizetés mértékét a közalkalmazotti bértábla határozza meg.
Így aztán sokan szerelemből maradnak bár arcpirítóan keveset keresnek, mások azért tehetik meg, hogy a múzeumnak is dolgoznak, mert különmunkát is vállalnak (restaurátoroktól a művészettörténészeken át az adminisztrációt segítőkig), mások elmennek külföldre.
S igen, van egy jelentős hordalék számos múzeumban, aminek részben a kegyelet, részben a törvény az oka.
A változtatás lehetőséget ad arra a korrekcióra, hogy jelentős fizetésemelést kapjanak azok, akiknek a munkájára szükség van.
Ez egy fontos változás, régóta szükség lett volna rá, helyes, ha végre megtörténik.
(Ráadásként ez számos egyéb változást hoz, ami mind-mind jótékonyan fog hatni a szakmára, verseny alakul ki a legkülönbözőbb témákban, több blockbuster tárlat lesz, több szponzor lesz megszólítva, színesebb lesz az amúgy sok helyen most is kitűnő múzeumpedagógiai kínálat, pályázati források követkődnek majd ki annak érdekében, hogy a gyerekek eljussanak a múzemokba, akkor is, ha nincs erre pénzük a szüleiknek, stb, stb.)”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Ha Madridban jár a magyar utazó, már csak természetes, hogy a látnivalók feltérképezésekor felkelti kíváncsiságát a Thyssen-Bornemisza Múzeum. Sejthető, hogy van itt valamilyen magyar kapcsolódás, és nem is akármilyen kapcsolódás ez.
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
