Ugyancsak az USA-ban Trump-hívő idősebb emberek közül többen is nyilatkoztak, hogy szívesen feláldozzák magukat, ha a járványügyi stratégia ezt kívánja, szép gesztusukkal felidézve az ősi barbár-pogány emberáldozatot, egyúttal megadva a lehetőséget a döntéshozóknak, hogy ha szükséges, az idős emberek fogytán más emberáldozatok után nézhessenek.
Aztán megint Magyarországon egyszeriben arról értesülhetett a honpolgár, hogy az Európai Bizottság válságkezelésre szánt járványügyi alapjából, amelyből Magyarországnak 11,4 milliárd forint jutott, a kormány gyorsan átutalt az egyházaknak közel 3 milliárd forintot, egyházi örökség védelme címén. (Ebben nem is az az érdekes, amit a kormány tett, hanem az, amit a csinosan premizált egyházak nem tettek: eszükbe sem jutott lemondani az összegről, vagy legalább egy részéről, az egészségügy javára.)
És ugyancsak Magyarországon a minden jogkörrel önfelhatalmazott miniszterelnök bohókás kedvében, s hogy nagy bánatára a stadionok is zárva vannak, meghirdetett egy 100 méteres járványügyi bátorság-versenyt, majd a minden jogkörrel önfelhatalmazott miniszterelnök-versenybíró azonnal eredményt is hirdetett, elégedetten konstatálva, hogy a jól megérdemelt aranyérem a papok nyakába került, az állami vezetők épp csak lecsúsztak a dobogó legfelső fokáról, de az ezüst is szépen csillog, a bronzérmet a katonák szerezték meg, ám a rendőrség negyedik és a katasztrófavédelem ötödik helyezése is olimpiai pontokat ér, miként a hatodik helyre befutó orvosok is hoztak egy pontot, de talán majd legközelebb, nagyobb edzésterhelés és jobb összpontosítás mellett, ha végre összeszedik magukat, akár előrébb is végezhetnek. A papok legyőzésére viszont – legyünk objektívak – a továbbiakban sincs semmi esélyük.