Lehet más a médiarezsim

„Kezdetben az internet kiegészítette az elektronikus-plusz-print rezsimet. Ahogy az érdeklődők közössége az új technológián keresztül az interaktívabb formákkal kezdett kísérletezni, a korábbi földalatti sajtó burjánzásnak indult. A tematikus, marginális kiadványok és egyéni bloggerek jóval nagyobb közönséghez juthattak el. Ugyanakkor a közéleti világról való tájékoztatásban a rádiós és televíziós hírek megőrizték elsőbbségüket. Viszont az elmúlt évtized során a digitális platformok a hírek és közügyek fontos, ha nem is domináns terjesztőivé léptek elő. Mára a Google, Facebook/Instagram és kisebb mértékig a Twitter is igazán óriási mértékű figyelmet vonz és tart fenn. Az online reklámok az összesített globális reklámkiadásoknak majdnem felét teszik ki. Világos, hogy a régi elektronikus-plusz-print rezsimet felváltja az elsőként-digitális információszervezés. Máig igyekszünk alkalmazkodni a média hirtelen súlypontváltásához.

A politikai jelentőségű publikációknak új megjelenési lehetőséget nyújtanak az amerikai nagyvállalati platformok – mégpedig nemzethatárokon átívelően, lényegesebb korlátok nélkül. Az olyan mikroblog oldalakon mint a Twitter, az újságcikkek és más megnyilvánulások még több olvasóhoz eljuthatnak. Az audio- és videótartalmak is globális közönséget érhetnek el a szabályozott csatornák segítsége nélkül. Ebből adódóan a politikai diskurzus megnyílt a fősodron kívüli hangok előtt. Nagyon nehéz elképzelni, hogy Bernie Sanders vagy Jeremy Corbyn meg tudott volna birkózni a mainstream média újságíróinak szkepszisével és a saját pártelitjeik támadásaival, ha a Facebook és a Twitter jóvoltából ne lett volna lehetőségük kapcsolatban lépni a potenciális támogatóikkal. Ám ugyanezek a platformok bizonyultak könnyű célpontnak olyan külföldi és hazai szereplők számára, amelyek dezinformációs kampányokkal forgatták fel a demokratikus folyamatokat. A platformok növekedéséhez ezek a szenzációhajhász és félrevezető tartalmak is nagyban hozzájárultak.

A digitális platformokkal az USA és legszorosabb szövetségeseinek biztonsági hivatalai közeli kapcsolatot alakítottak ki. Az Edward Snowden által kiszivárogtatott fájlok tanúsága szerint az NSA (Nemzetbiztonsági Ügynökség) lényegében korlátlanul hozzáfér a Google, a Facebook és a Microsoft adataihoz. Brit testvérügynökségük, a GCHQ szintén masszívan felügyeli az online kommunikációt. A Guardian 2013-as tájékoztatása szerint a GHCQ lehallgató szondákat csatlakoztatott a transzatlanti optikai kábelekre ott, ahol azok a brit partot érve az észak-amerikai telefonközpontok és internet szerverek adatforgalmát Nyugat-Európába közvetítik. Érdekesmód épp a televízió korszakát visszhangozza a Guardian névtelen forrása, mikor úgy nyilatkozik, hogy „minden cég engedélyeztetésénél feltétel, hogy ebben együtt kell működniük.”