Bocsánatkérés a kormányfőtől, köszönet a magyaroknak

„Orbán Viktornak igaza volt, megérdemli, hogy bocsánatot kérjenek tőle – hívta fel a figyelmet Christian Ortner cikke, amely a bécsi Die Pressében a napokban jelent meg az EU görögországi határánál kiújult erőszakos migránsbetörési kísérletek miatt. Az írás felelevenítette, hogy a magyar kormányfő volt az egyetlen, aki a 2015-ös illegális migrációs invázió során következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy nem szabad az uniós határokat átjárhatóvá tenni a tömeges jogellenes belépőknek, és ennek megfelelően kérlelhetetlenül védte hazája és az EU határát.

»Ma már vitathatatlan, hogy akkoriban Orbán Viktor volt az egyetlen kormányfő, aki felismerte a problémát, helyes következtetéseket vont le, és megvalósította elképzeléseit, bár Európa a legkeményebben ellenállt. Akkoriban ugyanazt tette, amit ma Görögország a görög–török határnál: ragaszkodott a határok megerősítéséhez és szükség esetén rendőrökkel való biztosításához.« Christian Ortner felsorolt több politikust, aki szerinte bocsánatkéréssel tartozik: Angela Merkel német és Werner Faymann volt osztrák kancellárt, valamint Jean Asselborn luxemburgi szociáldemokrata politikust.

Ehhez képest Orbán Viktor nem együttműködést és támogatást kapott az uniós tagállamok vezetőinek többségétől, hanem a Wilkommenskultur és a Wir schaffen das! váltak a bevándorlási politika meghatározó jelszavaivá. Egymást érték a magyar miniszterelnököt elítélő kritikák, hamis vádak, politikai fenyegetések és kirekesztési kísérletek. Hogy ennek mi volt az oka, az külön téma, mindenesetre fájdalmas módon ehhez még a saját európai politikai közösségének, az Európai Néppártnak a politikusai is asszisztáltak.

A magyar kormányfő kitartóan állta ezeket az övön aluli és hátulról jövő ütéseket is, sőt ahhoz is maradt energiája, hogy a józan európai politikusokkal összefogást alakítson ki. Azt sem titkolta soha, hogy miből meríti ehhez az erőt: abból az egyértelmű és többször megerősített megbízásból, amit a 2010 óta egymást követő demokratikus választásokon a magyar emberektől kapott az akaratuk képviseletére.

Az biztos, hogy ha Orbán Viktort a magyarok nem bízták volna meg a kormányzással, vagy ő nem a választók akaratának érvényesítését tekintette volna kötelességének, hanem azt megtagadva a fősodratú európai politikai elvárások teljesítését, a magyar határ feladásának beláthatatlan következményei lettek volna mind hazánkra, mind az unióra nézve. Ezért a kormányfőtől történő bocsánatkérés mellett helye van egy jó hangos köszönetnyilvánításnak is! Mégpedig a magyar választók felé. Minimum két dologért.”