De a forma, a műfaj nagyon nem mindegy. A zárt körökben zajló ideológiai tisztázás nem ugyanaz, mint mondjuk a Sanders-kampányokban látott, a demokrata establishmentet támadó, széles tömegeket megmozgató politikai küzdelem.
A kettő közötti látszólagos tartalmi hasonlóságok ellenére a tényleges formai különbségek lényegiek (ez, tudom, meglepőnek hangozhat: de néha a forma tényleg fontosabb a tartalomnál).
De talán még ennél is nagyobb veszélyt látok a tagság nélküli politizálásban a szabadságra nézve. Nem csak azért, mert pár fős párteliteket sokkal kevésbé köt a közvélemény figyelme, s ezáltal sokkal kevésbé van korlátok közé szorítva a hatalmuk, de azért is, mert ahogy Montesquieu mondta, hatalomnak csak hatalom szabhat határt. Márpedig ma Magyarországon a Fidesz hatalmának nem csak az állam (és az EU) erőforrásai jelentik az alapját, de az a 2002 után szisztematikusan kiépített civil háttér is, amely ezrek és ezrek számára kínált -nem demokratikus és nem a szabadság mellett elkötelezett – tagsági élményt és politikai részvételi lehetőséget.
Ezzel az elsöprő erejű hatalommal szemben nem lehet elég hosszabb távon egy törékeny szavazói koalíció létrehozása még akkor sem, ha esetleg választásokon a Fideszt még le lehetne győzni. Egy választási vereség nem szünteti meg a Fidesz mögött álló, szervezett politikai tömeg túlsúlyát az ellenzéki pártok szűk pártelitjeivel szemben.