A tagok nélküli pártok ideje

„Sem valódi demokrácia, sem szabadság nem lesz a politikai szervezetek tagságának jelentős kibővítése nélkül. Nincs semmi demokratikus abban ugyanis, ha az ember képes a saját véleményével tökéletesen összhangban lévő politikai álláspontot megfogalmazni, s alig valamivel demokratikusabb maroknyi mások emberrel összefogni.

Ha van tanulsága az elmúlt évek olyan baloldali projektjeinek, akkor az az, hogy egyik sem boldogult a tagság és a részvétel jelentős kibővítése nélkül. Az is fontos tanulság, hogy a tagság bővülésének nem kell ez felhígulással, nem feltétlenül jár egy unalmas, semmitmondó centrista üzenetre szorítkozással együtt járnia. Nem csak itthon, a A politizálás keretfeltételei (és nem csak a közösségi médiának köszönhetően, de a grassroots politizálás iránti igény megerősödésének is köszönhetően) az elmúlt években olyannyira megváltoztak, hogy az éles hangú, szenvedélyes, markáns üzeneteket megfogalmazó politikai álláspontokra (ennek persze megvannak az igazi veszélyei is) is van igény. Ebben a tekintetben tehát az ideológiai tisztázásra törekvőknek sem feltétlenül van félnivalója a tagság kiszélesítésétől. 

De a forma, a műfaj nagyon nem mindegy. A zárt körökben zajló ideológiai tisztázás nem ugyanaz, mint mondjuk a Sanders-kampányokban látott, a demokrata establishmentet támadó, széles tömegeket megmozgató politikai küzdelem.
A kettő közötti látszólagos tartalmi hasonlóságok ellenére a tényleges formai különbségek lényegiek (ez, tudom, meglepőnek hangozhat: de néha a forma tényleg fontosabb a tartalomnál). 

De talán még ennél is nagyobb veszélyt látok a tagság nélküli politizálásban a szabadságra nézve. Nem csak azért, mert pár fős párteliteket sokkal kevésbé köt a közvélemény figyelme, s ezáltal sokkal kevésbé van korlátok közé szorítva a hatalmuk, de azért is, mert ahogy Montesquieu mondta, hatalomnak csak hatalom szabhat határt. Márpedig ma Magyarországon a Fidesz hatalmának nem csak az állam (és az EU) erőforrásai jelentik az alapját, de az a 2002 után szisztematikusan kiépített civil háttér is, amely ezrek és ezrek számára kínált -nem demokratikus és nem a szabadság mellett elkötelezett – tagsági élményt és politikai részvételi lehetőséget.

Ezzel az elsöprő erejű hatalommal szemben nem lehet elég hosszabb távon egy törékeny szavazói koalíció létrehozása még akkor sem, ha esetleg választásokon a Fideszt még le lehetne győzni. Egy választási vereség nem szünteti meg a Fidesz mögött álló, szervezett politikai tömeg túlsúlyát az ellenzéki pártok szűk pártelitjeivel szemben.

Így pedig a szabadság megvédhetetlen lesz hosszú távon.”