A Liget projektről

László Pál interjúja a G7-en.

„Ha a Liget projekt ügyében enged Karácsony Gergely, úgy megbukik. Nem tud elveszni annyira a Városliget védelmének a súlya, hogy bármelyik Habony lap le ne hozná címlapon, hogy Karácsony Gergely eladta a Ligetet.

Ugyan már… Az atlétikai stadion esetében történt kormány-főváros megállapodás után olvasott bárhol valami hasonlót vagy érzékelte, ha nem is a bukás, de csak a megrezdülés bármi jelét? Mert én nem. A „Városliget védelme” nem egy tény, hanem egy politikai szlogen, önmatrica: számtalan érvet tudok felhozni, hogy miért az annak égisze alatt támadott Liget projekt védi és szolgálja a leginkább a Városliget érdekeit. Vagyis, ha lesz a jelenleginél jobb pozíció a városvezetés zöldidentitásának biztosítására, mint a „ligetvédelem”, akkor majd megszűnik a „Városliget megvédésének” politikai fetisizálása és túlértékelése. Kérem, ne becsülje le a főpolgármester urat: biztos vagyok benne, hogy képes egy olyan nagyívű fővárosi zöld víziót a kormány elé tárni, amelynek a kormánnyal közös, a stadion-alkuhoz hasonló, ergo a kormány által finanszírozott megvalósításába minden további nélkül belefér az Új Nemzeti Galéria megépítése is.

Ennek majdani elfogadását és megindoklását minden bizonnyal segíti a tény, hogy a Liget területének olyan egy százalékán tervezzük a Galéria megépítését, ahol szóba se jöhet „a zöldfelület elpusztítása”, vagy a „pihenőpark jelleg elvesztése”, hiszen ott több mint százharminc éven át kiállítási vagy koncertrendezvényi célokra szolgáló épületek álltak. Lám, milyen villámgyorsan eltűnt az atlétikai stadion a kormány-főváros megállapodás után a zajos és feszítő politikai problémák teréből – komolyan, okoz ez ma gondot vagy felindultságot bárkiben? Egy hasonló megállapodás esetén így tűnik el majd el a politikai kommunikáció háborús teréből és veszti el fétis jellegét a Liget projekt is. Akkor már csak be kell fejeznünk, olyan színvonalon, mint az eddig elkészült elemeit.

Nyugodt szívvel örülhetnek majd neki és vehetik birtokba a megújult Ligetet az emberek – érezzék magukénak a politikai színtér bármely oldalát is – és elismerően konstatálják majd, hogy az övéik milyen bölcs döntést hoztak. És ezzel az az utókor is vitathatatlanul egyetértene.

Öt éve azt mondta, 2018-19-ben készen lesz a Liget. Ha tartják, most nincs ez a helyzet.

Igen, visszatekintve túl optimista volt a becslés, de egy ilyen nagyságú és minőségű városfejlesztési program esetén a megvalósulás ténye a fontos, és nem pedig az, hogy hány többletévet kell dolgozni érte. Ellenzők, ellenérdekeltek, elkeseredett viták és az ezekből fakadó turbulenciák szinte mindig hosszabbá teszik a tervezettnél az ekkora léptékű fejlesztéseket – nemcsak nálunk, de mindenütt a világon.

Mondjuk, ha a kezdet kezdetén leülnek az ellenzőkkel, akkor talán nincs csúszás.

A demokrácia egyik erénye, hogy mindent vitathatóvá tesz. És ami vitatható, azt vitatni is fogják – számtalan okból, és ebből nem mindegyik szól ténylegesen az adott dologról. A Liget projekt is jó terep máshonnan táplálkozó motivációk, másutt felgyülemlett feszültségek kisülésére. Ezek nem tudnak igazán megoldódni egy tárgyszerű párbeszédben, bármikor is kezdődjék ez el, mert a vita tárgya csak egy apropó és nem pedig ok a szembenállásra. De nagyon sok olyan civil és szakmai szervezettel is találkoztunk és tárgyaltunk eredményesen, akiknek nem az ellenállás felmutatása, hanem a Liget megújításában megvalósítani szándékozott céljuk volt. volt. Az ő javaslataikból több száz elem beépült a végső változatba.

A ligetvédők nem ezt mondják.

Ők nem, de néha érdemes volna megkérdezni a jószándékú és konstruktív, ámde csendes együttműködőket, és nemcsak a tiltakozó hangosakat. A városligeti zöldfórumokra az úgynevezett ligetvédők is hivatalosak voltak, de gyorsan kereket oldottak – ott jól dokumentáltan mély és korrekt szakmai párbeszéd folyt, és ez nem az ő asztaluk. A helyzet az, hogy már azt is nehéz megmondani, hogy kik is azok az „ligetvédők”. Az önmagukat ebbe a körbe soroló, legkülönbözőbb motivációjú és ambíciójú néhány tucat egyén képtelen volt az elmúlt évek során egy őket képviselő, megjelenítő egyesületet létrehozni, mert ők a Liget projekten kívül leginkább egymással nem értenek egyet. Akik még egymással sem tudnak zöldágra vergődni, egy tárgyalóképes platformot kialakítani, hogyan lennének képesek bármiféle tárgyszerű, konstruktív tárgyalásra? Nem véletlenül tartották magukat távol a felkínált szakmai párbeszédtől, mert a fő tevékenységük már régóta az önmaguk ellenálló nimbuszának fenntartása és fényezése – és az ebből származó kreditek beváltása ott, ahol erre van kereslet.

Önnek van ideje várni?

Van, és nemcsak nekem, hanem mindazon több ezer kiváló szakembernek, akik ebben a minden nehézségével együtt felemelő célú folyamatban részt vesznek. Ám legfőképpen az országnak van ideje rá. Ezt nehezen tudjuk most még felfogni, de a Liget projekt egy nemzedékenként egyszer, ha összeálló, világraszóló lehetőség most a kezünkben. Ha megvalósul, akkor az bizonyítja majd a jövőben, hogy képesek voltunk közösen létrehozni egy olyan, történelmi távlatban is kiemelkedő jelentőségű értéket, ami vitathatatlanul az ország javát szolgálja.”