Ide figyelj, Herczeg Márk, édes egy aranyom, te, bajszos szar
Nem ellenzékellenes narratívát képviselünk többen az ÖT-ben, hanem ellenzékkritikusat.
A magyar ellenzéki politikust kizárólag kormányellenesség hajtja bel- és külföldön egyaránt.
„Miért állhat elő az a helyzet, hogy egy román liberális politikus képes kiállni hazája mellett, míg a magyar ellenzéki politikust kizárólag kormányellenesség hajtja bel- és külföldön egyaránt? – adódik a kézenfekvő kérdés a Financial Times-t olvasva. A kérdés a hazai ellenzék minőségét és hozzáállását tekintve talán költői is lehetne, ha a probléma nem lenne húsbavágó.
Amíg egy román liberális – aki egyébként sportot űz abból, hogy az erdélyi magyar politikai erőket gyalázza – képes a régió érdekét képviselni, addig a magyar liberális kritikátlanul keresztbe fekszik a brüsszeli érdekeknek. Clotilde Armand román EP-képviselő véleménycikkében következetesen érvel amellett, hogy Brüsszel sérti a kelet-közép-európai országok érdekeit akkor, amikor a nyugati politikai és vállalati érdekszféra kiszolgálására törekszik. Ezt a magyar liberális képviselőknek sosem sikerül felismerniük.
A visegrádi országok adataira is hivatkozik, amelyek alapján pontos képet kaphatunk arról, hogy a V4-ek csak 2010-2016 között a GDP 2-4 százalékának megfelelő támogatást kaptak az EU-tól, azonban nyugati illetőségű cégek profitként ennek többszörösét utalták haza.
Következtetése szerint az, hogy posztkommunista közép-kelet-európai országokként EU-tagállammá váltunk, kétségkívül előnyös számunkra, ugyanakkor mindez eltörpül azok mellett a hasznok mellett, amelyeket a nyugati illetőségű cégek realizálnak térségünkben.
Mindannyian ismerjük a román belpolitikai helyzetet, hiába ritkán látott vendég a stabilitás Romániában, még a legádázabb harcok mellett sem fordulhat elő, hogy egy román liberális politikus megfeledkezik a nemzeti érdekekről, nem úgy, mint magyar társaik. Sajnos Magyarország kormányának ilyen ellenzékkel kell együttműködnie. Amellett, hogy pozíciókat nyerve következetesen vonulunk előre, közben folyamatosan arra kényszerülünk, hogy hátra is tekintsünk, mert a legalattomosabb támadások épp a magyar ellenzék soraiból érkeznek.
Jó lenne azt megélni egyszer, hogy a magyar ellenzékben is van annyi pártpolitikai logikán túlmutató elkötelezettség, mint a román liberális képviselőnőben. Meg persze az is jó lenne, ha a képviselő nemcsak az uniós költségvetés, hanem az erdélyi magyarság összefüggéseiben is felismerné a régió érdekét. Tudom, talán túl sok kérés ez egyszerre...”