A vasárnapi tüntetésen a világon mindenről szó esett, csak a lényegről nem, aki nem akar változtatni a sorsán, annak hiába minden segítség.
„Ebben a cikkben (és a címében) ugyanis a cigányok úgy jelennek meg, mint érdekes bogarak. Akik „felrázzák” a tespedő budapestieket, mert ahogyan ők tüntetnek, nem tüntet úgy senki. »Olyan jeleneteket« köszönhetünk ennek az érdekes lényekből álló mutatványos csoportnak, akik most őket, vagyis Neuberger Eszteréket szórakoztatják, hiszen ehhez fogható mókát régen láttak a megrendelők. Felhozták Pestre ezeket a kedves kis gyöngyöspataiakat, ők pedig azzal váltják ki a benzinpénzt és az ingyenszendvicset, hogy különféle kunsztokkal dobják fel az értelmiségi létükbe belefáradt Neuberger Eszteréket. Hogy egy cseppet rasszista a cikkíró, arra gondolni sem merek.
Érdemes persze azon is elgondolkodnunk, hogy az a tizenhárom darab kedves kis cigány ember, akinek ugye meg kellene jelenítenie a haragos hazai cigányságot, és akiket Heves és Borsod más településeiről duzzasztottak fel úgy százötven főre, mennyire jelenít meg bármit is a hazai nyilvánosságban. Megmondom: semennyire. A többség hallgat, és nem félelemből, hanem azért, mert közéleti vágyálomként nem éppen arra vágynak, hogy soha nem látott jelenetekkel »rázzák fel« a 444-et. Hogy megrendelésre jelszavakat skandáljanak, hogy azok szekerét tolják, akik az év maradék háromszázhatvannégy napján konkrétan leszarják őket. Mert beszéljünk akkor magyarokról és cigányokról őszintén. Beszéljünk két népcsoportról, amely nagyjából-egészében ismeretlen a nyájas belvárosi közönség számára. Tetszik tudni, az úgy van, hogy az együttélés törékeny, de cigányok és magyarok valahogyan mégis együtt munkálkodnának, ha a liberális jogvédők nem lármáznának. Én, aki egy udvarban nőttem fel cigányokkal, és úgy ezerszer többet tudok róluk, valamint több cigány haverom van, mint Eszterkééknek együttvéve, határozottan úgy látom, hogy a cigányokat és a magyarokat nem kellene tovább provokálni.
Minden emberi magatartás alapja az egyéni elhatározás. A tegnapi tüntetésen a világon mindenről szó esett, csak a lényegről nem. Aki nem akar változtatni a sorsán, annak hiába minden segítség. Létezik tehát egyéni felelősség is, nemcsak társadalmi. És igen, a legfontosabb a saját döntésem: hogy ki akarok törni innen, hogy holnapról leteszem a piát, hogy akad elég munka az országban, mert kevés a munkáskéz, hogy dolgozni fogok, ha törik, ha szakad. Továbbá: a szegénység, a nyomorúság nem orvosolható azzal, ha sakkban tartjuk a társadalmi többséget, ha őket szidalmazzuk, mintha bármelyikük is tehetne arról, hogy az ország egy része elgettósodott. Abban is csak az eszement liberálisok hisznek, hogy az intézmények önmagukban garantálják a közjót, hogy a cigányság felemelkedése vagy süllyedése attól függ, hogy a faluban együtt járnak-e vagy sem a cigány és a magyar gyerekek az iskolába. Demszky és a többi nyilván úgy képzeli, hogy összeterelünk egy osztályba minden gyereket, és akkor a tetves, analfabéta majd jó hatást tesz a zongoraművészre, és viszont, ezzel is van intézve a társadalmi kohézió.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Az elemző szerint a béke felé vezető út továbbra is elsősorban a területi kérdéseken és a Nyugat által tervezett vagyonkezelési lépéseken bukhat.
Hallatlan: az amerikai elnök saját közeli emberit merészelte kinevezni a megüresedő nagyköveti pozíciókba.
