Az olasz kormány lassú agóniája

„Sejteni lehetett, hogy a Demokrata Párt és az Öt Csillag Mozgalom frigyéből született második Conte-kormány nem lesz átütő erejű és hosszú életű. De hogy ilyen gyorsan elvérzik, azt talán kevesen gondolták. A két politikai ellenpólus szövetsége egy közös ellenség legyőzése érdekében rövid távú ambíciókra enged következtetni.

A 2018. márciusi olaszországi parlamenti választásokból az Öt Csillag Mozgalom a legerősebb pártként került ki, a szavazatok 32 százalékát sikerült megkaparintania. A korábbi baloldali kormányokat a legkeményebb kritikával bírálta, az érdekcsoportok felszámolását, illetve politikai transzparenciát követelt. Az antipolitika jeles diákja a kritikák megfogalmazásán túl nem kínált konkrét megoldást a zuhanó gazdaság és a bevándorlás égető kérdéseire, de tekintete elkerülte az adótengerben fuldokló olasz polgárokat is. A frakció egyetlen közismert lépése, hogy a tisztességes adófizetők pénzét osztogatta a munkanélkülieknek. Később kiderült, hogy számos maffiózó, büntetett előéletű és bevándorló vette igénybe az Öt Csillag Mozgalom kezdeményezéséből potyogtatott mannát.

A mókamester, Beppe Grillo fejéből kipattant mozgalom pályafutását paradoxonok sora követte. A tavaly augusztusi kormányválságot kirobbantó Matteo Salvini döntését kevesen értették, a pár hónap alatt porrá zúzódó kormányerő esete azonban arra enged következtetni, hogy a Liga vezére még időben megszimatolta a mozgalom falai között lappangó beteges kórt. A kór tünetei az emilia-romagnai helyhatósági választások közeledtével felszínre kerültek. A felforrósodott, konfliktusoktól terhes politikai hangulatban az ötcsillagos politikusok menekülésre fogták a dolgot. Ki a Liga ber­keibe kérezkedett, ki az Olasz Testvéreknél kopogtatott, vagy időnyerési szándékkal a függetleneket tömörítő Vegyes Csoportba ült. A hűséges mag pedig lefejezte magát.

Luigi di Maio pártvezért sürgős távozásra szólították fel a párttagok, azzal az indokkal, hogy erejét meghaladó feladat a belügyminiszteri tárca és a párt irányításának egyidejű ellátása. Di Maio lemondása négy nappal a most vasárnapi helyhatósági választások előtt csúfos vereség. A legújabb paradoxon és valódi tragédia, hogy bár nem irányítja tovább az immár fantommá vált pártot, közben továbbra is ellátja belügyminiszteri teendőit. Azt persze már régóta nem tudjuk, hogy kit képvisel ebben az igen jelentős tisztségben.

De nem csak Di Maiót fosztották meg bizalmuktól az övéik. Áldozat lett az ugyancsak az Öt Csillag Mozgalom színeiben tetszelgő Virginia Raggi, Róma polgármestere is. A főváros legsúlyosabb problémája a hulladékkezelés, ezt Ragginak nem sikerült megoldania, a sorozatos kudarcok után pedig saját párttársai leszavazták javaslatait, majd lemondásra szólították fel. A belső földrengések után romokban heverő mozgalomtól szavazóbázisa is egyre távolabb kerül, napról napra csökken népszerűsége. Ez már csak így van, ha valaki az ellenségével bújik egy ágyba, könnyen halálos csók áldozatává válhat.”