A nincs gyakorlata

„Bencsik reménykedik, hogy »újra eljöhet az aranykor«, ha a »változva megőrzés« jegyében a jobboldal visszatérne az alapokhoz. Aczél György feleslegesen morogna a »megszüntetve megőrizni« jelszavának kisajátításán: nem léteznek ugyanis ilyen alapok. Nem is az alap, hanem az a politikai hegemónia reccsent meg októberben, amelyre a még intakt parlamenti hegemónia épült, s hiába a politikai ellenzék kisebbségi jogainak korlátozása – amivel a magyar parlamentarizmus látszata is megszűnt létezni –, ha egyszer a fej alatt megroppan a törzs, és vidékről mind többen kritizálják nemcsak a központ gyámkodását, hanem már a pártvezetőt is, aki »elszakadt a valóságtól«.

Ez az elszakadás ismerhető fel Gulyás Gergely kancelláriaminiszter tanácstalan szavaiban is: változásra van szükség a kormánykommunikációban. »Jó kormányzati teljesítménnyel, ennek érthető kommunikációjával és kézzelfogható eredményekkel lehet választást nyerni 2022-ben«. Feloldhatatlan paradoxon: a propagandakormányzás megbukik a sikertelen kommunikáció miatt, de a nemzet egészét tekintve sikertelen kormányzást nem lehet propagandával helyettesíteni. A rezsi- és menekültellenes propaganda politikai sikereket hozott, de a kormánypárt azóta sem talál ezekhez hasonló, közvéleményt tematizáló témakörre.

A magyar jobboldal legnagyobb gondja, hogy nincs jobboldali ideológia, amelyre építve pragmatikusan kormányozni lehetne. Ez az ideológia 1945-ben megszakadt (amint 1948 után a magyar baloldali is), és hiába keresi a folytonosságot a kormányzat Horthy Miklós – valójában Bethlen István – szellemiségének restaurációjában. (Spiró György a színháztörvény kapcsán nyilatkozta: nem látja világosan, hogy a szinházvezetőknek miféle ideológiát kellene elsajátítaniuk, és miféle darabokat kellene játszaniuk. »Nevek vannak, akikben megbíznak és nevek, akikben nem bíznak meg... De ennek valóságos szellemi tartalma nincsen.«)  

A jobboldali politika bukásra van ítélve, aminek döntő jele, hogy a saját táborának hite megbicsaklott. Konszenzuális politika kellene, ha hinne benne az ellenzék, ha képes volna rá a kormánypárt. De: sem hit, sem bizalom, sem akarat.”