„Bencsik reménykedik, hogy »újra eljöhet az aranykor«, ha a »változva megőrzés« jegyében a jobboldal visszatérne az alapokhoz. Aczél György feleslegesen morogna a »megszüntetve megőrizni« jelszavának kisajátításán: nem léteznek ugyanis ilyen alapok. Nem is az alap, hanem az a politikai hegemónia reccsent meg októberben, amelyre a még intakt parlamenti hegemónia épült, s hiába a politikai ellenzék kisebbségi jogainak korlátozása – amivel a magyar parlamentarizmus látszata is megszűnt létezni –, ha egyszer a fej alatt megroppan a törzs, és vidékről mind többen kritizálják nemcsak a központ gyámkodását, hanem már a pártvezetőt is, aki »elszakadt a valóságtól«.
Ez az elszakadás ismerhető fel Gulyás Gergely kancelláriaminiszter tanácstalan szavaiban is: változásra van szükség a kormánykommunikációban. »Jó kormányzati teljesítménnyel, ennek érthető kommunikációjával és kézzelfogható eredményekkel lehet választást nyerni 2022-ben«. Feloldhatatlan paradoxon: a propagandakormányzás megbukik a sikertelen kommunikáció miatt, de a nemzet egészét tekintve sikertelen kormányzást nem lehet propagandával helyettesíteni. A rezsi- és menekültellenes propaganda politikai sikereket hozott, de a kormánypárt azóta sem talál ezekhez hasonló, közvéleményt tematizáló témakörre.