Oké, boomer!

„A címben szereplő különös szókapcsolat az utóbbi idők leggyorsabban, szó szoros értelemben futótűzként terjedő globális szlogenje, egy »beszólás«, amit nem igazán lehet lefordítani, inkább csak körülírva megmagyarázni. A háborúk után minden társdalomban növekszik a születésszám. Ez még az olyan, 1945-ben tradicionálisnak már nem mondható társadalomra is igaz, mint az Amerikai Egyesült Államok népe. Bár Amerika embervesztesége összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint az európai országoké, ez a népesedési reflex ott is hibátlanul működött. Ezt a háború utáni népességrobbanást baby boomnak nevezték el, és az idő múlásával ezt a kimagaslóan nagy létszámú korosztályt egyre inkább boomernek, boomereknek kezdték hívni.

A boomernemzedék, amelynek tagjai nagyjából 1946 és 1964 között születtek, korukat tekintve ma már 55 és 73 év között járnak, ahogy az utánuk következők mondani szokták nekik »már a B oldal forog«, vagyis életük nagyobbik részén már túl vannak. Magyarországon ide tartoznak a Ratkó-korszak gyerekei, köztük én is az 1951-es születésemmel, illetve azok, akik néhány évvel előbb, másrészt a nagy születésszám zuhanásig 1963-ig születtek.

A boomernemzedék a hatvanas, hetvenes évek során élte ifjú korát, abban a két évtizedben, amikor a világ gazdasági és kulturális értelemben is elképesztő erejű mozgásban volt. A mindent megoldó tudományba és a végtelen növekedésbe vetett mámoros örömittas hit soha nem volt olyan mindent elsöprő erejű, mint akkor. A trendeket a végtelenbe húzták, az erőforrások kimerülése, vagy éppen a környezeti terhelés még nem lépett be a globális beszédtérbe, annál inkább a »természet leigázásának« féktelen vágya. Nagyon is belépett viszont a korlátlan szabadság mámora, a hagyományoktól való elszakadás, az »ósdi« erkölcsök elvetése, a »szexuális forradalom«, a populáris kultúra főként a zenében, képzőművészetben és filmben megjelenő új hulláma.”