Megmenti a Brexit a corbynizmust?

„A corbynisták most az »átgondolás időszakában« akarják az eredményt értelmezni. Ezt a folyamatot maga Corbyn vezeti majd, akinek nem áll szándékában azonnal lelépni a színpadról. De, tekintve az alapállásukat, miszerint a Brexit miatt veszítettek, ez – hogy udvariasan fogalmazzunk – egy elég paradok pozíció, lévén, hogy máris megszületett a döntésük a kérdésben. 

Egy olyan párt számára, ami sorban a negyedik választását bukja el, természetesen, kulcsfontosságú, hogy jól reflektáljanak az eredményre. De nem ez a corbynisták igazi manővere, mert egy ilyen hosszadalmas vita – amit Corbyn és támogatói formálnak –, csak a saját értelmezésük megerősödésével végződhet; egy olyan értelmezéssel, amit úgy alkottak meg, hogy mentesítse a vezetőt és stratégiáját a kritika alól, és egyúttal megágyazzon a corbynista utód, a legendásan hűséges Rebecca Long-Baily megválasztásának, miközben Keir Starmer, Emily Thornberry és a többiek esélyeit minimalizálja. 

Eddig csak néhány munkáspárti képviselő – főként olyanok, akik 2016-ban Corbyn ellen szavaztak – kritizálta a végeredmény corbynista interpretációját. Jeff Smith szerint Corbyn meglátása, miszerint a Munkáspárt »a vitát megnyerte«, mégha az nem is jelentett többséget, »éppen az a fajta önámítás, amit nem engedhetünk meg magunknak ebben az időben«. Sokan még mindig többen vannak, mások – mint Lucy Powell – az átgondolás időszaka mellett álltak ki. Ez azt jelenti, hogy az exit pollok megjelenése óta a Munkáspárt tagjai – akik Corbyn utódjáról döntenek majd – csak a corbynista állásponttal találkoztak. Talán már túl késő azoknak a képviselőknek, akik megváltoztatnák a Munkáspárt csapásirányát, ha ők nem állnak fel, és nem kritizálják az átgondolás időszakát.”