„A független-objektív újságírás rövid története (3. rész)
A független-objektív mítosz lehetővé teszi a kormánykritikus média számára, hogy politikai támadásokat indítson, viszont bármely védekező ellenintézkedést a sajtószabadság megsértéseként értékeljen. Ebben rejlik az a visszaélés a sajtó szabadságával, ami az objektív és független jelző kiüresedéséhez vezetett. A következő részek ezekről szólnak.
A sajtószabadsággal való visszaélés egyik legszemléletesebb példája, mikor az arra való hivatkozást politikai imázsrombolásra használják fel. Erre példa az az eset, mikor az Európai Parlament LIBE szakbizottsága meghívta a 444.hu munkatársát a média- és szólásszabadságról szóló ülésére. Erdélyi Péter tartott előadást a »független« és »objektív« szakma védelmében, mely során beszámolt sérelmeiről. A kiegyensúlyozottság csorbulásával vádló újságíró olyan követelményeket kért számon, amelyeket sem maga az előadó, sem pedig a magát függetlennek nevező 444 sem tart önmagára nézve kötelezőnek.
Sérelmezte többek között a »gonosz Brüsszelről és migrációról szóló kampányt«. Tette ezt abban a szakbizottsági beszámolójában, amely tökéletesen beleillett a 444.hu »gonosz kormányról és államról« szóló, immáron 6 éve tartó kampányába. Problémás számára az is, hogy kifigurázzák az ellenzéki szereplőket, értsük ezt úgy, hogy a »független-objektív« sajtó nem tűri saját, kifigurázó gyakorlatát a számára szimpatikusabb oldalon, amelyet a kormányoldalnak és a 444 által listázottaknak viszont el kell tűrnie a »független«, mindig »tárgyilagos« és önmagától értetődő »objektivitással« dolgozó sajtó részéről. Ezek szerint olykor – saját szavaival élve – az sem »újságírás«, amit Erdélyi Péter csinál.”