Egyből cigányoznak

„Döbbenetes, hogy milyenek vagyunk. Volt ez a győri iskolai késelés, melynek apropóján néhány hoffmannrózsa azonnal elkezdte szajkózni, hogy a pedagógusok miért nem ilyenkor mennek ki tüntetni szigorúbb nevelést követelve, mert feltétlenül egy tanár megkéselése a legalkalmasabb időpont, hogy a hoffmannrózsák előtárják nevelésről alkotott nézeteiket, és kiöntsék politikai frusztrációikat. A hoffmanrózsákat ugyanakkor nem nagyon érdekli, hogy az általuk liberálisnak vagy puhánynak tartott iskolákban sem tolerált dolog a fizikai erőszak (sőt, a katonai nevelést éppenséggel a turbóhoffmannrózsaizmus akarja bevezetni), illetve hogy hol történik tragédia, az legkevésbé sem az oktatás szellemiségétől függ, legföljebb annyiban, hogy ahol erősebb a represszió, ott brutálisabb szokott lenni az ellenhatás is. Ám ennek az esetnek semmi köze nincs a nevelés körüli vitáinkhoz.

Mások egyből cigányozni kezdtek, noha semmiféle információjuk nem volt az elkövető etnikai hovatartozásáról, és azután hamar ki is derült, hogy nem roma. Megint mások nem abbéli örömüknek adtak hangot, hogy a tanárnő hál’ istennek megvan, és úgy néz ki, nagyobb baj nem történik, hanem kéjesen ecsetelni kezdték, hogy mi vár a 17 éves támadóra a börtönben, megcáfolhatatlan következtetéseket vontak le az előéletére és a jövőjére vonatkozóan, megtorlást követeltek a szülőkkel szemben, vagy már eleve azon bosszankodtak, hogy a diák »meg fogja úszni«. Ezt még mind-mind anélkül, hogy különösebb részleteket ismernénk.

Annyi azonban nagy bizonyossággal állítható – a diáktársak elmondásából összerakva –, hogy egy elég súlyos mentális zavarral van dolgunk. Ami nem azt jelenti, hogy a késelőt körbe kell puszilgatni, meg hogy ne legyen büntetőjogi következménye a cselekedetének (lesz is), hanem hogy a büntetésen túl segítségre is szüksége van. Ahogy az iskola többi diákjának is az esetek földolgozásához, nem véletlenül kérte az igazgató egyből pszichológusok segítségét. A reakciókból azonban ismét az jön le, hogy nemcsak az érintetteknek kell pszichológus, hanem az egész országnak is jót tenne. Nem tudom, hogy létezik-e tízmilliós csoportterápia, meg kéne próbálni.

Amúgy azon meg csodálkozom (de azon elég erősen), hogy az Origonak és a Nyugati Fénynek még nem tűnt föl, hogy az elkövetőt H. Andrásként említik.”