A magdeburgi terrorra reagált az időközi választás fideszes jelöltje – tudják, ő az, aki ellen Magyar Péter nem mert elindulni
Csibi Krisztina szerint épp az ilyen tragédiák elkerüléséért indult el a választáson.
Bármifajta rosszallás és szarkazmus nélkül le kell szögezni: a kormányszóvivői pozícióban történt csere teljes mértékben pozitív változás.
„Úgy tűnik, hogy a »fiatalok« címszó alatt alatt leginkább egy elérendő célcsoportot, ha úgy tetszik, »fogyasztókat« ért ennek a stratégiának az értelmi szerzője, akikhez üzeneteket kell eljuttatni, hogy a pártpreferenciájukat a megfelelő mederbe tereljék. Ami reálpolitikai nézőpontból tökéletesen érthető és méltányolható, de itt mintha véget is érne a feladat érdemi része, ezzel le is van tudva a kormányzás.
»Kommunkiációs trükkökkel nem lehet kerületet vezetni« – szögezte le nemrég Kocsis Máté Fidesz-frakciószóvivő, s milyen igaza van, pláne, ha ezt a mondást kiterjesztjük egy egész országra.
A valóban üdítőleg ható, és elődénél kétségkívül több professzionalizmust sejtető Szentkirályi Alexandra sem tudja elfedni azt, hogy tartalmilag 2019 utolsó hónapjai is tökéletesen megfeleltethetők bármelyik NER-év lezárásának: ugyanígy itt volt a szokásos év végi, Áder János bólogatásával kísért törvénydömping, Bakondi György pedig változatlanul minden héten figyelmeztet a közmédiában az immáron fokozhatatlan migránsveszélyre. Annak minden jelét nélkülözve, hogy bármilyen érdemi változás történne a kormányzásban, ha már állítólag az lett a konklúzió október 13. után, hogy valamit másképp kéne csinálni.
Ha pedig az illetékes döntéshozóknak nincs ötletük, hogy marketingen túl mivel lehetne vagy lehetett volna ténylegesen megnyerni a fiatalokat, zárásként néhány tipp, ugyancsak a teljesség igénye nélkül: egy olyan lakhatási politikával, amelynek folyományaként nem elérhetetlen álom egy saját lakás vásárlása, vagy egy albérlet önálló megfizetése; egy stabil egzisztencia és egy húsz év múlva is élhető ország perspektívájával szolgáló foglalkoztatási és klímapolitikával; korszerű közoktatással, de lehet itt olyan banális dolgokra is gondolni, mint a kritikus véleményüket vállaló szakkollégiumok meg nem büntetése.”