A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Bármifajta rosszallás és szarkazmus nélkül le kell szögezni: a kormányszóvivői pozícióban történt csere teljes mértékben pozitív változás.
„Úgy tűnik, hogy a »fiatalok« címszó alatt alatt leginkább egy elérendő célcsoportot, ha úgy tetszik, »fogyasztókat« ért ennek a stratégiának az értelmi szerzője, akikhez üzeneteket kell eljuttatni, hogy a pártpreferenciájukat a megfelelő mederbe tereljék. Ami reálpolitikai nézőpontból tökéletesen érthető és méltányolható, de itt mintha véget is érne a feladat érdemi része, ezzel le is van tudva a kormányzás.
»Kommunkiációs trükkökkel nem lehet kerületet vezetni« – szögezte le nemrég Kocsis Máté Fidesz-frakciószóvivő, s milyen igaza van, pláne, ha ezt a mondást kiterjesztjük egy egész országra.

A valóban üdítőleg ható, és elődénél kétségkívül több professzionalizmust sejtető Szentkirályi Alexandra sem tudja elfedni azt, hogy tartalmilag 2019 utolsó hónapjai is tökéletesen megfeleltethetők bármelyik NER-év lezárásának: ugyanígy itt volt a szokásos év végi, Áder János bólogatásával kísért törvénydömping, Bakondi György pedig változatlanul minden héten figyelmeztet a közmédiában az immáron fokozhatatlan migránsveszélyre. Annak minden jelét nélkülözve, hogy bármilyen érdemi változás történne a kormányzásban, ha már állítólag az lett a konklúzió október 13. után, hogy valamit másképp kéne csinálni.
Ha pedig az illetékes döntéshozóknak nincs ötletük, hogy marketingen túl mivel lehetne vagy lehetett volna ténylegesen megnyerni a fiatalokat, zárásként néhány tipp, ugyancsak a teljesség igénye nélkül: egy olyan lakhatási politikával, amelynek folyományaként nem elérhetetlen álom egy saját lakás vásárlása, vagy egy albérlet önálló megfizetése; egy stabil egzisztencia és egy húsz év múlva is élhető ország perspektívájával szolgáló foglalkoztatási és klímapolitikával; korszerű közoktatással, de lehet itt olyan banális dolgokra is gondolni, mint a kritikus véleményüket vállaló szakkollégiumok meg nem büntetése.”