„Milován Sándornak embertelen évszázadban, politikai ütközőzónában fekvő, hadseregek által feldúlt területen kellett megküzdenie mind az anyanyelvéért, mind a hitgyakorlás szabadságáért, mind általában az emberi szabadságjogokért. Milován Sándor Beregszászon született 1941-ben, még magyar állampolgárként.
A tomboló egyházüldözés idején ütközőzónábani diák volt. Nagyszőlősön a magyar középiskolások egy csoportja már 1955 őszétől 1957 júliusáig titkos összejöveteleket szervezett, s röplapok százait készítette és terjesztette. A röplapokon az oroszok azonnali kivonulását követelték, és nem csak Magyarországról. Egy későbbi röplapon az 1957. május elsején kötelező felvonulás bojkottálására szólítottak fel. A szovjet titkosszolgálat – a KGB – csak több mint másfél év után jutott a nyomukra, amikor a csoport tagjait – közöttük a még tizenhat éves Milován Sándort – letartóztatták. A csoport két diáklány tagját csak tanúként hallgatták ki, mert a fiúk sikeresen eltitkolták a részvételüket. A diákok elleni perben a negyedrendű vádlott, Milován Sándor négy évet kapott, ebből nevelő-javító intézetben leült tizennyolc hónapot.
A szovjet hatalom ideges volt, mert az ungvári börtönben őriztek nyolcszáznegyvenhat Magyarországról elhurcolt személyt, de mindeközben a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviseletén sok százan jelentették be, hogy hozzátartozóikat a Szovjetunióba vitték. A nemzetközi felháborodás hatására az elhurcoltak megmenekültek a szibériai deportálástól, bár a magyar börtönök sem sok jót ígértek. A szovjet hatalom Kárpátalján ismét a tömeges letartóztatás eszközéhez nyúlt: 1956 végétől 1959-ig becsült adatok szerint legalább harmincötezer helyi lakos ellen indult rendőrségi-ügyészségi vizsgálat, politikai »bűncselekmény« alapos gyanújával. Nyilvántartották azokat a magyarokat, akik nyíltan vagy burkoltan kinyilvánították rokonszenvüket a magyar forradalom iránt.
Szabadulását követően Milován Sándor 1962-ben elvégezte a munkácsi Kereskedelmi Technikumot, és a későbbiekben kereskedelmi cégeknél dolgozott. A politikával megmaradt a kapcsolata: ő is aláírta Fodó Sándor egyetemi oktatónak azt az 1972-ben megfogalmazott és több száz aláírással alátámasztott beadványát, amelyet a Szovjetunió legfelsőbb pártvezetéséhez juttatott el a kárpátaljai magyar közösség kisebbségi jogainak a védelme érdekében. A beadványnak a szokásos következménye lett: Fodó Sándort elbocsátották az Ungvári Állami Egyetemről, más aláírókat szintén a munkahelyükről. A nemzeti elnyomás oly mértékű volt a hetvenes évek végén, hogy Beregszászon csak egyetlen egy magyar nyelvű feliratot tűrtek meg a hatóságok, azt is Milován Sándor portájának a kapuján, miszerint: »Vigyázz! A kutya harap!« Lehet, hogy a tábla kifüggesztése előtt a hatóságok hivatalos szemlét tartottak, hogy van-e, és ha van, mekkora az a kutya?