„Úgy emlékszem, Fejér Miklós bácsitól származik az ötlet, hogy »a Svábról kellene elnevezni a Stadiont«. Mondta, mondogatta, többször. Olykor nekem is. Aztán közeledett Öcsi bácsi 75. születésnapja, közben már az MLSZ sajtófőnöke voltam, és elérkezettnek láttuk az időt, hogy hivatalosan kezdeményezzük a Népstadion átnevezesését. Egy telefax üzenetre emlékszem, amelyben leírtuk a javaslatot, és amelyet az MLSZ Róbert Károly körúti irodájából faxoltunk egy vidéki hotelbe, hogy időben Deutsch Tamás sportminiszter kezébe kerüljön. Volt fogadókészség a javaslatunkra, nemzetközi sajtótájékoztatót szerveztünk Andras Andrew Ruszanovval és Márton Dinnyéssel a születésnapi díszvacsora helyszínére, a Marriott hotelbe, amelyen a már beteg, kórházból érkező Puskás is részt vett, nekem kellett várnom a liftnél. Eljött Alfredo Di Stéfano is. 2002. április 2. volt, és a poént már délelőtt lelőtte Gábor Borókai kormányszóvivő, amikor bejelentette, hogy a kormány Puskás Ferencről nevezi el a Népstadiont. A kormányhatározat soha nem jelent meg a Magyar Közlönyben, az első Orbán-kormány pedig öt nappal később elveszítette a választásokat, ami legalább egy évtizeddel vetette vissza a nemzeti stadion ügyét, míg a létesítmény teljesen méltatlanná nem vált a nevéhez. Mindez több mint tizenhét éve történt. De nem adtuk föl soha. És két hét múlva a régi Népstadion helyén felavatjuk az új Puskás Arénát, a legnagyobb épületet, amelyet Magyarországon az elmúlt száz évben emeltek.”