Úgy tesznek, mintha egy belső átalakítás után nyeretlen kétévesek vezetnék a Magyar Külügyi Intézetet
Így hergel a liberális sajtó!
Az idealista Jászinak hamar szembesülnie kellett azzal '18-ban: a román progresszió Erdély elszakításában gondolkodik.
„Több mint egy hét telt el a Momentum vérfagyasztó lépéseit követően, amelynek keretében Szlovákiában és Romániában szlovák és román jelölt támogatása mellett döntöttek, holott a választásokon mindkét helyen indul(t) magyar jelölt is. A manővert egyöntetűen és határozottan visszautasította a Magyar Diaszpóra Tanács és a MÁÉRT, így a kormánypártok mellett több ellenzéki párt vezetője is.
A Momentum arra hivatkozik, hogy nem etnikai, hanem ideológiai szövetségeseket keresett, ami azért jó döntés, mert az általuk követett progresszió mint ideológia térnyerése majd jót tesz a magyar közösségnek is. Hát, kedves Momentum, ez egy óriási tévedés!
Ennek alátámasztására álljon itt mementóul Jászi Oszkárnak, a magyar progresszió meghatározó alakjának visszaemlékezése azokról a tárgyalásokról, amelyek bőven hozzájárultak a történelmi Magyarország sorsának megpecsételéséhez. Jászi – idealista progresszívként – hitt abban, hogy román partnerével, a szintén progresszív nézeteket valló Iuliu Maniuval együtt formálhatják át a történelmi Magyarországot, svájci mintájú kantonrendszert létrehozva, megfelelve a wilsoni elveknek.
Az erre vonatkozó tárgyalások 1918. november 14-én folytak Aradon, ahol az idealista Jászinak hamar szembesülnie kellett azzal, hogy a román progresszió nem kantonrendszerben, hanem Erdély elszakításában gondolkodik. Mint ahogy sem az USR Plus nevű pártnak, sem a Fekete-Győr által támogatott Dan Barna nevű úrnak nincs kisebbségvédelmi programja, a magyar állam reformja is csak álopció volt akkor a román fél számára.
A legenda szerint Jászi döbbenten vetette oda az addigi jó barátjának, Maniunak:
»De, hát, maguk nacionalisták?!«
Mire Mainu válasza annyi volt:
»Igen, azok vagyunk! Na, és aztán?«
Jászi abból indult ki, hogy egy progresszív politikus nem lehet nacionalista. A történelmi tapasztalat viszont azt tanítja nekünk, hogy ez sajnálatos módon csak a magyar progresszióra igaz. Éppen ezért ajánlom, hogy ha ránk, jobboldaliakra nem is hallgat a Momentum, legalább a »haladók« panteonja központi figurájának visszaemlékezéseit olvassa el a párt vezetése.
Jászi Oszkár »Visszaemlékezés a Román Nemzeti Komitéval folytatott aradi tárgyalásaimra« címmel írta meg tapasztalatait. Az írás önfelmentő tónusa, magasztos elvekre apelláló attitűdje ellenére kiválóan bemutatja, miként verték át a magyar progresszió képviselőit a román nacionalista progresszió tagjai.
Az írás az alább linkelt kötetben érhető el, a 311. oldalon.