„Ami tény és könnyen visszakereshető, az az hogy az Európai Unió megálmodói és építői már jóval korábbtól kezdve végig egy teljes integráció elérését látták maguk előtt és céljaik nem attól függtek hogy időnként valamelyik európai ország vezetője beszólt valamit. Kohl és Mitterrand is cserkészfiú volt még akkor amikor az európai politikai és szellemi elit a 60-es években korszakos művekben(pld Jean-Jacques Servan-Schreiber : Le défi américain,Az amerikai kihívás . 1967)kimutatta az teljes integráció szükségességét annak érdekében, hogy ne szakadjon le a világtól Európa. Ezek a művek és a nyomukban kibontakozó viták( 15 nyelvre fordították le azonnal a könyvet) tulajdonképpen már akkor visszavonhatatlanul megvetették az Európai Unió elméleti alapjait.
Tetszik vagy nem a közös valuta bevezetése szükséges rögös út ahhoz, hogy az egységes piac kialakuljon Európában.
Hogy az integráció és a felzárkózás útja mennyire rögös és szinte hihetetlen mély árkokkal szántott arra jó példa, hogy Nyugat-Németország 28 év alatt a magyar GDP 30 szorosát pumpálta bele pluszba a volt NDK-s keleti tartományokba és azok még mindig csak a nyugati szint 75%-án állnak és le is lassult a felzárkózás az elmúlt 6-7 évben. Ettől persze még fel sem merült senkiben, hogy ezt nem így kellene csinálni. Erre gondolhatta azt Kohl, hogy minden nehézség ellenére neki igenis van víziója, hite a jövőre!