Nincs új a nap alatt: a Tisza Párt EP-képviselője is jogokat vonna el az államtól
Gerzsenyi Gabriella szerint „szégyenletes eseteket” produkált a magyar kormány.
A progresszívek sosem mondják ki, hogy ők nem Isten képmására teremtett méltóságként tekintenek az emberre. Interjú.
„Milyen hasonló konkrét eseteket tart még kifogásolhatónak?
Van például olyan alkotmánybíróság Európában, amelyik egyedi eset alapján a semleges nem anyakönyvezhetőségéről döntött. Ez egy létező probléma. A liberális jog inkább a kivételek oldalára állt. Ez csak egy a sok-sok iránytévesztés közül, ami értelmetlen és káros a társadalmakra nézve. A nyugati civilizációk politikusai és jogászai óriási hibát követnek el azzal, hogy a közösségi normák fölé emelnek olyan témákat, melyekkel a jog felsőbbrendűségét hirdetik az emberi természettel szemben. Így a kivétel lesz végül a szabály. Hiába van elegük az embereknek az efféle jogászkodásból, az egyedi felvetésekből születő, de a társadalom egészére ható döntésekből, ezt rendre figyelmen kívül hagyják olyan országokban, ahol viszont lépten-nyomon a demokrácia fontosságáról beszélnek.
Miért nem alakult ki kiegyezés a két nézőpont között?
A világ az emberi méltóság tekintetében egyre jobban polarizálódik. Sajnos az ezzel kapcsolatos viták, nézetek leegyszerűsödnek, aminek hullámain eveznek azok, akik hasznot remélnek ettől. A két irányzat közötti különbség jelentőségét én abban látom, hogy a progresszívek sosem mondják ki – a tetteik azonban ezt igazolják –, hogy ők nem Isten képmására teremtett méltóságként tekintenek az emberre, hanem mint tényezőre, vágyaik, majd erre épített jogaik kielégítésének tárgyára. Ha ezt kimondanák, védhetetlenné válna a szándékuk az emberek túlnyomó többségének.
Mi a válasz erre a progresszív tempóra?
Az első és talán legfontosabb az emberi kapcsolatokban rejlik. Ez patetikusan hangzik, de tényleg ez az alapja annak, hogy a dolgok közelítsenek afelé, ami jó az embernek. Hiszen a közeli kapcsolatok erősítik meg azt a gondolatot bennünk, hogy azt kívánom a másiknak, amit magamnak is kívánok. A második fontos dolog, hogy vállaljuk a véleményünket. Többen vannak, akik úgy gondolják, nem hagyhatjuk, hogy megfosszák az embereket a természetességtől. A teremtés védelmében például ki kell mondanunk, senki sem játszhat Istent! Se mesterséges anyaméhvel, se drogliberalizációval, se oly’ módon, hogy áthárítja a felelősséget az egyszerű emberekre, ahelyett hogy a saját széles portája előtt sepregetne. Ettől sajnos nagyon messze vagyunk még.
Ennyire reménytelen lenne akkor a helyzet?
Sosem reménytelen. Ahol csak tudom, elmondom, hogy a fiatalok szabad választásán múlik, milyen lesz a jövőnk. Ha úgy élik az életüket, hogy hamis pótlékok helyett vannak céljaik, tudatosan építik a jövőjüket és közösségben gondolkodnak, akkor boldogulni is fognak.
Nem kis feladat ez a mai világban.
Ez így van, de látva a mai fiatalokat, meg fogják oldani, abban biztos vagyok!”