2+2=22?

„Tanulságos amerikai kisfilmet láttam a napokban, amely a helyes és a helytelen fogalmát veti fel, és rávilágít arra, hogy milyen káros következményei lehetnek az iskolában a liberalizmusnak

Ugyanakkor rámutat arra is, hogy azokat a kérdéseket, amelyekre van egyértelmű válasz, nem érdemes feltenni. Arról nem is szólva, hogy nem minden kérdés érdemes arra, hogy keressük rá a választ. A kisfilm főszereplője egy általános iskola tanítónője, aki azt kérdezi kisiskolás diákjától, hogy mennyi kettő meg kettő, mert a dolgozatában helytelen választ adott. A fiú ugyanis azt állította, hogy huszonkettő. A személyes beszélgetés során a tanítónő arról akarja meggyőzni a diákot, hogy kettő meg kettő miért négy. A fiú azonban kijelenti, hogy ez hülyeség, és ragaszkodik a huszonkettőhöz. Ezután a tanuló szülei keresik fel a tanítónőt, és azt hallják: »teljesen normális dolog, hogy egyik-másik gyerek küszködik egy tantárggyal«. A szülők azonban nem fogadják el a választ, és a papa »seggfejnek« nevezi a tanítónőt. A szóváltás végén pedig a mama lehúz egy pofont neki.

Ezt követően az iskola igazgatója kérdőre vonja a tanítónőt, és javasolja, hogy kérjen bocsánatot. »Nem a mi dolgunk, hogy megmondjuk a tanulóknak, hogy mi a helyes« – érvel az igazgató. A válasz: »De, éppen ez a mi feladatunk!« Az iskolában lázadás tört ki, megoszlanak a vélemények a tekintetben, hogy kinek van igaza. A konklúzió pedig az, hogy több válasz is lehetséges. »Nem igaz! – köti az ebet a karóhoz a tanárnő. Nem hagyhatjuk, hogy a gyerekek terrorizáljanak bennünket.« A pedagógust egy bizottság elé idézik, ahol az állásából felfüggesztik. A televízió is foglalkozik az esettel, és azt latolgatják, hogy az általános iskola tanítónője visszaélt az egyik diák szólásszabadságával, a liberalizmussal. Országos vita kerekedik arról, hogy mi a helyes válasz.

Az igazgató behívatja a tanítónőt, és közli vele, hogy elbocsátják az iskolából. Tisztában vannak azonban pénzügyi kötelezettségükkel, ezért az elmúlt hónapra és a jelenlegi hónapra is kétezer-kétezer dollárt szavaznak meg neki. A tanítónő azonban az igazgató fejére olvassa, hogy ez helytelen! »Kétezer meg kétezer ugyanis az egyenlő huszonkétezerrel!« – mondja kiegyenesedve.”