Két számmal leírható a teljes EU-s gazdaság: egyik tragikusabb, mint a másik
Elszomorító gazdasági elemzést közölt a Telegraph.
Biankó meghívók helyett a fejlett világ inkább a fejlődő országok életviszonyainak javításában vállaljon felelősséget.
„Az olasz jobboldal visszaszorulásával leporolják a brüsszeli dossziét, és jön vissza, amiről legalább hajnali álmainkban azt hihettük, hogy már a múlté: a kvóta. Igaz – egyes hírek szerint legalábbis –, nem olyan hülyén akarják érvényre juttatni, mint eredetileg. Nem akarják a Düsseldorfba, Hamburgba vágyó – ugyanis, döbbenjünk hatalmasat! –, teljesen racionálisan a már Európába települt rokonaihoz, ismerőseihez igyekvő nigériainak és afgánnak előírni, hogy foglalkozzon inkább rénszarvasokkal Finnország-Hátsón vagy legyen népi táncos Olténia mély bugyraiban.
Nem, ami nem ment kényszerrel, most kipróbáltatik önkéntes alapon. Az új terv értelmében minden tíz migránsból hatot befogadnak a németek, a franciák és az olaszok – ez minden tízből néhányuknak alighanem meg is felel. Ezek ugyanis hagyományos bevándorlási célországok, ellentétben a migráció puszta gondolatától elaléló, ám zord éghajlatú Észak-Európával, illetve az annál naposabb, ám a bevándoroltatástól, népességcserétől fázó kelet-közép-európai országokkal. Példának okáért hazánkkal. Tíz migránsból végül is négy maradna szabad befogadásra. Rájuk kéttucatnyi tagállam jelentkezhetne majd be.
Elnézést, hogy zavargok, de észnél van itt valaki? Legalább négy év elteltével tisztában vagyunk végre azzal, mit jelentett 2015-ben Merkel szelfije? Hogy miként csapódhat le ma pusztán csak Nyugat-Afrikában – a tévéképernyőkön, az okostelefonokon – egy földközi-tengeri meghívólevél? Vagy azzal, hogy az előrejelzések szerint Afrika népessége 2050-re 209 (!) százalékkal nő az ezredfordulóhoz képest, és egyedül Nigéria lakossága 400 millió fölé szökik, a földkerekség harmadik legnépesebb államává emelve az országot? Azzal, hogy több mint negyven magyarországnyi ember él majd ott, miközben már most konfliktusok dúlnak – a ráadásul különböző vallású – állattenyésztők és földművesek között az egyre szűkösebb erőforrásokért? Nem az lenne inkább a megoldás – biankó meghívók helyett –, hogy a fejlett világ a fejlődő országok életviszonyainak javításában vállaljon felelősséget?”