A visegrádi országok nem az EU ellen dolgoznak, hanem egy valódi szövetséget jelentő Unión.
„Beköszöntött az ősz, véget ért az uborkaszezon, és ismét fellángolnak a politikai viták. Nemcsak hazánkban, hanem európai szinten is. Az új Európai Parlament ugyan már júliusban megalakult, de rögtön nyári szünetre is ment, így az érdemi munka most kezdődik. Sok fontos ügy lesz majd napirenden, amelyek közül kiemelkedik az új Európai Bizottság megválasztása.
Azonban nekünk, magyaroknak legalább ennyire fontos az is, hogy egy évvel a tárgyi tévedésekkel teletűzdelt hazugsággyűjtemény, a Sargentini-jelentés jogellenes elfogadása után a finn elnökség újra a magyar helyzetet szeretné vizsgálni.
A jelentés elfogadása elvileg elindította a hírhedt 7-es cikk szerinti eljárást, azonban azóta semmi konkrét lépés nem történt az ügyben. Ez most megváltozhat, ha a finn tervek megvalósulnak, magyar részről pedig luxus lenne a támadások szó nélkül hagyása, így fel kell készülnünk a harcra, ami nem igazságos küzdelemnek ígérkezik, hanem politikailag motivált vegzálásnak.
Hogy mennyire nem jogi, hanem politikai alapú döntés született Magyarország ellen, azt a tavalyi jelentés szövegének tartalma és elfogadásának körülményei (nem számították be a tartózkodásokat, miközben az Európai Parlament eljárási szabályzata szerint ezt meg kellett volna tenni) mellett az eddigi feltűnő csend is mutatja. A választási kampányban megállt a folyamat, miközben egy elvileg jogi eljárást nem kellett volna befolyásolnia egy politikai eseménynek. Emellett az a kérdés is igencsak kínzó, hogy tulajdonképpen mi is a baja hazánkkal az EU egyes politikusainak. Miért van szükség erre a politikai eljárásra ellenünk?
Ha őket kérdezzük, akkor az »európai értékek védelme« a hivatalos válasz, amivel nyilvánvalóan nem mondanak semmit.
Mert ugyan melyek is ezek a sokat hangoztatott európai értékek? A kifejezés legalább annyira üres, amennyire annak hangzik. Hivatalosan az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke határozza meg ezeket, ugyanakkor ezt elolvasva sem lesz sokkal okosabb az érdeklődő.
»Az unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.« Ez az a néhány sor, amely miatt Magyarország a szőnyeg szélén áll most.
A felsorolt értékek nagy része önmagában is gumiszabály: hogyan lehet pontosan meghatározni például a szabadságot vagy a jogállamiságot? Előbbi évezredek óta filozófiai viták témája, és nem sikerült közmegegyezésre jutni a jelentéséről. Minden ember a saját szája íze szerint határozza meg, és persze lehet sokak által elfogadott koherens definíciót adni a fogalomnak, ugyanakkor ezt jogi eljárásban továbbra sem lehet felhasználni. A magyar törvények például pontosan meghatározzák azoknak a kifejezéseknek a jelentését, amelyekre eljárásokat lehet alapozni.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Állítólag nem volt elég bizonyíték ellene.
Kijev olyan forrásokhoz férhet hozzá, amelyek kifejezetten a tagállamok támogatására jöttek létre.
Az AfD politikusa felhívta a képviselők figyelmét, hogy a jogállamisági jelentés nem más, mint véleménybíráskodás Magyarországgal szemben, amiért Brüsszelnek nem tetsző kormány áll az ország élén.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
A férfit emberkereskedelemmel gyanúsítják.
Köze van a háztartási munkához.
