Látni sem akarnak, hallani sem akarnak mirólunk: »…] a nyugat-európaiaknak megvan a maguk baja, nincs kedvük a velük szemben nyíltan ellenséges kelet-európaiak méregdrága anyagi támogatásához és ennek ellenére folytonos ungorkodásukhoz.«
A méregdrága anyagi támogatásnál elidőznék egy kicsit. Ez az egyik kedvenc szlogenje azoknak, akik szerint nekünk kutya kötelességünk a nyelvünket a Nyugat popsijában tartani. Ugyanők nevezik persze – mikor a diskurzus másképp kívánja – Magyarországot Németország összeszerelő műhelyének. Vagy én értem rosszul, és szegény önfeláldozó németek ráfizetéssel dolgoztatnak piciny hazánkban? Vagy hollandus barátaink? Úgy hallottam, az európai közösbe bedobott minden egyes eurójukért alig az 1,8-szorosát kapják vissza.
Mennyivel jobb volt, mikor ezeket a tranzakciókat még a németalföldi Kelet-indiai Társaság intézte a gyarmatok és a rabszolgatartás idillikus évszázadaiban! Megszakad a szívem. Egyúttal be is gurultam, miként is lehetünk ennyire hálátlanok. Javasolom, hogy kérjünk tőlük kölcsön, és a kölcsönből vásároljuk meg az ő termékeiket, így kerüljük el, hogy recesszióba essen az adományozásra hangolt gazdaságuk.”