Nincs két országunk

„Nincs egy ország valahol a távolban, ahol lassan működésképtelenné lesz az egészségügy; ahol az iskolákból már nem csak a vécépapír, de a pedagógus is hiányzik; ahonnan elüldözik a legjobb egyetemet; ahol tudósokat csuklóztatnak; ahol egy falusi gázszerelő 10 év alatt az ország leggazdagabb emberévé válhat és ahol mindenki tudja, beszéli, hogy ő kinek a strómanja; ahol a mindent ellepő korrupció olyan evidencia, mint az, hogy reggel felkel a nap.

Nincs egy másik ország, közel hozzánk, ahol mosolygós polgármesterek sürgölődnek a nép javára; ahol válogathatsz, hogy aznap egészségügyi szűrőprogramra mégy vagy köztéri zenés fesztiválra; ahol vidám rendőrök üldözik a bűnt és a szegényeket, közben szabadidejükben megsimogatják a kisgyerekek buksi fejét; ahol a pénzünkből nyomtatott heti újságban semmi nyugtalanító nem jelenhet meg, mert hiszen itt lenn minden hét egy sikersorozat.

Nincs két országunk és két hatalmunk, egy jó körülöttünk – és egy rossz messze. Nincs egy országunk az év 365 napjára és egy másik a kampány pár hónapjára.
Egyetlen országunk van és egyetlen valóságunk.

Innen hiányzik a rendőr, a tanár és az orvos, innen, mellőlünk: a szomszédos rendelőből, a közeli iskolából és az örsről. Itt rohadt szét az elmúlt 14 év alatt 1100 üresen álló bérlakásunk és itt élünk kevesebbet, mint másutt.
Nincs két ország és két hatalom: ezek itt az eldugott logóikkal ugyanazok, és ugyanazokat szolgálják, akik miatt itt tart az országunk.
Az egyetlen, ami a miénk.

Ha felismerjük, hogy a változás helyben kezdődik, akkor visszavehetjük az utcát, a kerületet, a várost, az országot. Ha hiszünk abban, hogy ez a változás rajtunk, a szavazatunkon múlik, akkor tesszük meg az első lépést a gyerekeink jövője, a szüleink biztonsága érdekében.
Egy országunk van, a miénk, és meg fogjuk védeni, de akkor – és csak akkor –, ha helyben is nemet mondunk az országos pusztításra, és igent a változásra. Ez az október 13-i választás tétje.”