Európai őskáosz

„Ebből pedig újra egy sehogy se összeilleszthető puzzle fog összeállni, kisebb-nagyobb pártok ígérik, hogy akkor most tényleg minden máshogy lesz, lebontjuk a korrupció hálózatát, béke és fejlődés vár az országra, s hiába, a végén mégis az a tavaszi felvágott lesz, amelyben van borsó, hús, répa, és mégis egy húsipari termék, amely nem áll össze egységes egésszé, és folyamatosan kipotyognak a darabjai. A britek pedig túl vannak ezen a játékon, náluk a demokrácia a parlamenten belüli torzsalkodást jelenti, amely köszönőviszonyban sincs a lakosság álláspontjával. A népszavazást is csak politikai trükknek vetették be, a végeredményt pedig azóta is megkérdőjelezi minden arra járó.

A vírus pedig terjed, a valaha stabilnak tekinthető nyugati államok is megroppantak politikailag. Hol van már a kőbe vésett osztrák koa­líció vagy az ereje teljében levő Angela Merkel vezette német kormány? Brüsszel pedig kikanyarított magának egy nagy adagot az országok szuverenitásából, mert ha már Belgiumban teljesen értelmetlen politizálni, inkább nagyban gondolkodnak azok, akiknek a történelem megadta a jogot az ítélkezésre.

Míg hosszú nyilatkozatok születnek a renitens közép-európai államok megbüntetéséről – amelyeket lefordítanak a jogszabályoknak megfelelően például ír nyelvre is –, a nagyon bölcs és nagyon európai politikusok nem veszik észre, hogy milyen meleg van. Ha igen, azt mondják, klímaváltozás. Pedig a házuk ég.”