És ha önökkel történne?

„Az egészségügy válsága arról szól, amiről a magyar társadalom válsága. Az egymástól eltérő szándékokkal rendelkező érdekcsoportok permanens háborújáról. Az egészségügy dolgozói, valamint a páciensek a kórházban emberhez méltatlan körülmények közt kényszerülnek létezni. De a kormányt – »pragmatizmus« jelszó alatt – soha nem érinti meg semmi. 

 Van viszont egy javaslatom arra, hogy a kormánytagok végre megértsék az emberi méltóság fogalmát. Nézzenek meg egy helyzetet, amely mindennapos az állami kórházakban:

1. hogy a járni képtelen embert nem hogy megforgatni, de napi rendszerességgel megmosdatni sincs kapacitás;
2. hogy a páciens feje fölött hoznak döntéseket kimerült és maguk is méltatlan helyzetbe került szakemberek, anélkül, hogy ismertetnék a beteg jogait és lehetőségeit; 3. hogy amikor szükségük lenne kötözésre, akkor a helyszínen azt mondják az embereknek: a kötszert magukkal kellett volna hozni;
4. hogy a kiürített gyomortartalomnak kinéző főzelékre ráteszik a döglött denevérre hasonlító főtt „húst”, és azt mondják, ez ebéd;  
5. hogy a kórház parkolójában óránként 500 forint állni, és hogy ide – külön ki van írva – nem érvényes a mozgássérült igazolvány;
6. hogy ha egy nő megszült egy babát, akinek még jobb lett volna pár hétig odabent, akkor édesanyaként nem mehet be bármikor, mert látogatóként tekintenek rá;
7. hogy emberek végignézik a hozzátartozójuk haláltusáját tehetetlenül egy sürgősségi osztály várójában, aztán a kórház kiad egy közleményt, hogy hiba nem történt.
Most pedig képzeljék el a tisztelt miniszter urak és a miniszterelnök, hogy bármelyik a fenti esetek közül a saját szüleikkel vagy gyermekeikkel történik meg. Ugye, így már nem is lenne annyira könnyű legyinteni erre az egészre?
Míg a politikusok és a szakemberek olyan – kétségkívül releváns – adatokkal érvelnek, mint hogy a sürgősségi ellátásban a többszörösen sérült esetek mindössze 75 százalékát képes ellátni a rendszer, ez a fennmaradó 25 százaléknak azt jelenti, hogy nem segítenek rajta. Hogyan fordulhatott elő a Honvéd kórházban, hogy egy embert, aki négy zacskót hányt tele vérrel, és ordított a fájdalomtól, fél napon át nem kereste a kórházi személyzet – kivéve azt a takarítónőt, aki elmondta, hová dobhatják a zacskóba gyűjtött vért a hozzátartozók? A Dél-Pesti Kórházban holttestet találtak az egyik mosdóban, ugyancsak a Honvédban ágyi poloskák keserítették meg az orvosok életét. Az egyik vidéki kórház nőgyógyászatán ápoltak sem jártak jobban: náluk lisztkukacok hemzsegtek a zuhanyzótálcákban.
Az egészségügy válsága nem újkeletű, de a jelenlegi krízis elmélyüléséért vitathatatlanul Orbán Viktor és kormánya a felelős.
Az embereket nem érdekli, hogy a kabinet végül nem járult hozzá az Egészséges Budapest Program fejlesztéséért felelős nonprofit kft. megalapításához, de az sem, hogy Kásler Miklós már nem birtokolja a miniszterelnök bizalmát. A tény, hogy az onkológus professzor valójában egészségügyi miniszter lenne szíve szerint, és a további 9 államtitkárságon sem képes ellátni a feladatát, senkit sem vigasztal. Érdektelen, hogy az Egészséges Budapest Program keretében kiírt pályázatok eredményhirdetése hosszú hónapokat késik, és az sem fontos, hogy történik-e szerződéskötés az önkormányzatokkal, vagy sem. Abból, hogy Cserháti Péter személyében egy komoly nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező szakembert távolítottak el az EBP-ért felelős posztról, majd egy luxusautó-kereskedőt neveztek ki a posztra, pusztán az lényeges az emberek számára, hogy megkapják-e a szükséges ellátást egy kórházban, vagy sem. Ezek miatt többször kérdőre vontam a minisztert, és bár ő maga nem válaszolt a kérdéseimre, államtitkárával megüzente: minden a legnagyobb rendben van.”