Alku az ördöggel: a Weiss család és az SS

„Tény, hogy a családon belül összpontosult a hazai »zsidó nagytőke« legnagyobb része. Ez a társaság a jobboldali radikális, mindenekelőtt a nyilas propaganda első számú célpontjává vált, mégis, a Horthy Miklóshoz és Bethlen Istvánhoz fűződő kapcsolataik miatt megőrizték pozícióikat. Majd a német megszállás után 1944 júniusában alkut kötöttek Kurt Becher alezredessel, és magyarországi vállalataikat huszonöt évre átengedték az SS-nek, »bizalmi kezelésre«.

Ennek fejében mintegy negyvenen repülőgépen Svájcba, majd onnan Portugáliába távozhattak. 1945 után a kommunisták »a nép kizsákmányolóinak« tekintették őket, de a holokauszt túlélői is gyűlölték őket az SS-szel kötött alkujukért és megmenekülésükért.

Weisséket, mint »fináncoligarchákat« 1945 után a fasizmus pusztításaiért is okolták, tekintettel arra a hadiipari együttműködésre, melyet a csepeli gyár, majd a Tökölön újonnan épült Dunai Repülőgépgyár tartott fenn a németekkel. Csakhogy a politika, ahogy Németországban, úgy Magyarországon is rákényszerítette akaratát a gazdaságra, és a csepeli gyárkomplexum már 1941-től katonai felügyelet alatt állt, ahová a tulajdonosok be sem tehették a lábukat. Mielőtt rátérnék Závada Pál regényére, érdemes felidézni, hogy az üzleti zseni Weiss Manfréd és családja iránti ellenszenv még a nyolcvanas évek végén is erős volt.”