Rendkívüli bejelentést tett Orbán Viktor: ennek minden román örülni fog
2025 január elsejétől ellenőrzés nélkül lehet utazni Bulgáriába és Romániába.
A magyar miniszterelnök európai politikussá nőtte ki magát, egyre többen ismerik el az értékek melletti kitartását.
Persze biztos akadnak olyan felvidéki magyarok, akik elutasítják a jelenlegi magyar kormányt, és az is feltételezhető, hogy ezek többsége Most-Híd párti szavazó, mivel a magyar miniszterelnök tavaly novemberben kijelentette: »Ami a Felvidéket illeti, ott van nekünk egy tüskénk a körmünk alatt, egy híd formájú tüske (...) életveszélyes dolog áttérni az etnikai alapon szerveződő politikai képviseletről egy vegyes alapon szerveződő politikai képviseletre. Ez szerintem egy nagyon nagy veszély, ez szerintem egy csapda nekünk, ebbe ne lépjünk bele…«
Meg lehet tehát érteni őket, még akkor is, ha már ezt megelőzően is többször kinyilvánította a magyar kormányfő, hogy minden elszakított nemzetrészben elsősorban a magyar etnikai pártokra tekint partnereként, és elutasítja a vegyeset. Az is bánthatja őket, hogy Bugárék kapcsolatrendszere a magyar kormánnyal gyengébb alapokon áll, mint például a szlovák kormánykoalíció másik két pártjáé. Egyszóval Ficóék és Dankóék jelenleg jobb kapcsolatot ápolnak Budapesttel, mint a vegyespárt politikusai. Biztosra vehető, hogy nem minden felvidéki magyar lelkesedik Orbánért. Ez érthető, nem is kell ezzel vitatkozni, mindenkinek van saját véleménye. Az viszont a valóságtól erősen elrugaszkodott dolognak tűnik, hogy a felvidéki magyarok 40 százaléka van a magyar miniszterelnököt elutasító állásponton. Ha egyáltalán létezett valamikor ilyen jellegű felmérés!
Még akkor sem tűnik ez valószínűnek, ha egyetlen magyar nyelvű napilapunk a magyar kormányellenességet napi rendszerességgel igyekszik az olvasókba sulykolni. Még akkor sem tűnik reálisnak, ha a demokrácia fogalmát másképp értelmezik a liberálisok és az illiberálisok. Még akkor sem teljesen kóser az állítás, ha bizonyos mértékben sok ember szemében szálka a magyar közmédia kvázi elfogultsága. De nem volt ez másképp Gyurcsányék idejében sem, sőt az akkori ellenzék még akkora médiateret sem kapott, mint a mostani. A magyar kormány vélt túlkapásai a demokrácia területén pedig általában a magyarországi politikai ellenzék inspirálására Brüsszel szüleményei, simán cáfolhatók minden szinten.
A harciasság tehát inkább jelent kiállást a nemzeti elvek mellett! Félrevezető tehát a nem létező 40 százalékos felvidéki Orbán-ellenszenvet a kormányfő harcias politikájával indokolni. A magyar miniszterelnök európai politikussá nőtte ki magát, és egyre többen ismerik el a nemzeti és az európai értékek védelme melletti elkötelezettségét, kitartását. Egyre több európai országban jönnek rá fokozatosan az emberek, hogy a magyar kormányfő harciasságát nem lehet pejoratív módon értelmezni. Miért lennének kivételek ez alól a felvidéki magyarok?”