Ne akard magadra haragítani a nagycsaládosokat!

Láttál már a környezetért és a klímáért aggódó autós oldalt? – tenném fel a kérdést szívesen, ha ugyanolyan logikával gondolkodnék, mint Winkler Róbert. Valószínűleg a mélyzöldek vagy méregzöldek amúgy ilyen logikával okoskodnak. Ezért feltételezem, hogy a Totalcar Winkler Róbertje nem tartozik közéjük, mert akkor nem tartaná összeegyeztethetőnek az autózást a környezetvédelemmel (legalábbis addig biztos nem, míg meg nem jelennek tömegével a napelemes autók).

összeegyeztetni szerintük egymást kizáró dolgokat, például a környezetvédelemmel a kapitalizmust, az autókat, a széndioxid-kibocsátást, az atomerőműveket – és nemhogy a népességnövekedést, de még az ember létét sem. A méregzöldek ugyanis hajlamosak az embert rákos testnek vagy élősködőnek tekinteni Földanya testén. Ami, valljuk be, önellentmondásos, tekintve, hogy az ember is élőlény és az élővilág része; szóval miért is lenne jobb, ha nem lennénk, miközben más fajokat épphogy védünk a kihalástól?

Winkler Róbert tehát valószínűleg nem kompromisszumképtelen méregzöld prédikátor, nem intrazingens és doktriner klímavédő. Azért gondolom ezt, mert annyira szereti az autókat, hogy egy autós portálra is ír. 

Mostanában nagy divat ekézni az úgynevezett túlnépesedést, és ha az ember puszta léte legtöbbünk számára üdvös is, sokan úgy látják, annyian vagyunk és még annyian leszünk, amit nem bír el a Föld. A megoldás logikus: kevesebben kell lenni. Ebből következően: ne vállaljunk gyereket, vagy aki nem bírja megállni, az vállaljon keveset – mint ahogy nemrég a brit hercegi pár bejelentette, hogy a klímáért való aggódásukban ők csak két gyermeket terveznek.

Nos, ennek az amúgy érthető logikának lesznek áldozatai a nagycsaládok. Egy baj van: az emberiség és az egyén közt vannak más legitim közösségi szintek, mint család, iskola, egyházközség, haveri kör, munkahely, horgászegylet, település, régió, nemzet, civilizáció… Az emberiség nem egy nagy massza. És ha kicsit ráközelítünk a demográfiai térképekre, akkor látni fogjuk, hogy

(már ha tényleg beszélhetünk olyanról, hogy túlnépesedés). 

A Nyugat – mint azt a migráció kapcsán nap mint nap halljuk a hírekben – demográfiai problémával küzd. Amit persze sok nyugati puszta munkaerőhiánynak tekintve bevándorlással orvosolna, ezzel talán megoldva félig egy problémát, és sok másikat kreálva helyette. 
Mostanában nagy divat tiltakozni az úgynevezett dehumanizáció ellen. Ez azt jelenti, hogy valakire nem emberként tekintenek, hanem például – voálá – pusztán munkaerőként. Vagy „illegális migráns”-ként. Szerintem egyik sem dehumanizálás önmagában, de ezt most tegyük félre. Ezen szemlélet szerint dehumanizálás a nők „puszta szülőgép”-nek tekintése is (bár kétlem, hogy volna egy férfi is, aki „pusztán szülőgép”-nek tekintené a nőket – legalábbis ebben a kultúrkörben). Sőt, az emberi jogok tiprása megtiltani valakinek, hogy földkerekségen oda költözzön, ahová épp kedve (meg gazdagodási-jóléti várakozásai) tartja. Eme logika mélyén az ember kihasználása elleni morális tiltakozás rejlik.

Na most. 

Ha az embert nem lehet kihasználni munkaerőként, nem lehet kitiltani migránsként, mindenhová engedni kell és hasonlók, illetve más szempontokat nem lehet figyelembe venni, és mindenki egyéni kiteljesedése, boldogsága a cél – akkor

Vagy pusztán beszólni nekik? Ha más ügyben nem lehetnek külső szempontok, ebben az ügyben miért lehetnek?

És ha Winkler Róbert össze tudja egyeztetni az autózást a környezetvédelemmel, vagy tud találni egy megfelelő kompromisszumot a kettő között, akkor miért ekkora nehézség számára összeegyeztetni ugyanígy a nagycsaládot a környezetvédelemmel?

Mondok még valamit: ha valaki szingli, akkor gyakran egyedül ül autóba. Ha kiscsaládja van, a kiscsaláddal. S ha nagycsaládja van – a nagycsaláddal. Nem takarékosabb, ergo környezetvédőbb megoldás többen használni egy autót? (Ráadásul sok nagycsaládos nem fog nagycsaládos autót venni, mert nincs rá pénze.)

Egyáltalán: köztudott, hogy többen élni egy háztartásban fajlagosan takarékosabb, mint egyedül. Minél többen lakunk egy háztartásban, az egy főre jutó költségek arányosan annál kisebbek. 

Egyébként meg: merem állítani, hogy

Többet vonatoznak, kevesebbet repülnek, általában ők is könnyen lemondanak a szívószálról, szeretik a biodolgokat, és többségük megpróbálkozik a „plastic free July”v-al. A nagycsaládban gyakran elhangzik, hogy „oltsd le a villanyt magad után”, nem szabad folyatni a vizet, s egyáltalán: illik takarékoskodni az erőforrásokkal. Sőt: a nagycsaládok általában nagyobb hangsúlyt helyeznek az újrahasznosításra és a használt dolgok vásárlására. Hirtelen nem elég a tíz ujjam azon ismerős nagycsaládok felsorolására pusztán a saját ismerősi körömből, ahol kiskert van, s igyekeznek, amit lehet, megtermelni otthon. 

Felesleges tovább sorolnom.

Egy viszont biztos: a nagycsaládok sokan vannak. Az a tippem, hogy sem az autógyártók, sem a környezetvédők és klímaaktivisták nem akarják őket magukra haragítani. 

Mindegyikük sokat veszítene rajtunk.