Megnyugodhatunk?

„Ez jár a fejemben most, amikor a magyar nemzeti sajtó rafináltan felvásárolt többségében az a hír terjed, hogy Donáth László, volt szocialista képviselő, evangélikus lelkész, és nem mellesleg a momentumos Donáth Anna édesapja, szexuális zaklatásos botrányba keveredett volna. Ami tudható, az az, hogy Donáth László és Donáth Anna létező személyek. Az is vitathatatlan, hogy a Gaudiopolis nevű szeretetotthon áll és működik, ahol különböző személyek, így például takarítónők is dolgoznak.

Az is biztos, hogy Donáth László találkozott már azzal a takarítónővel, aki a feljelentést tette. Ezen kívül igaz, hogy Donáth László evangélikus lelkészre párton kívüliként (e nüansz felett gyalázói általában nagyvonalúan átlépnek), a szocialista párt jelöltjeként négy cikluson át egyéni megválasztott képviselő volt, méghozzá igen jó képviselő. Valóban van egy Anna nevű csodálatos lánya, aki igen tehetséges politikusként a Momentum színeiben lett az Európai Parlament képviselője. Körülbelül ez az, amit biztosan tudhatunk. De azt is, hogy Donáth Lászlót még nem gyanúsította senki hivatalosan, őt a rendőrség ki sem hallgatta, ismeretlen személy ellen folytat (nagyon helyesen) vizsgálatot. A többi a mocskos fantázia, a hitvány politikai csetepaté, a gyűlöletkeltő, lejárató, hazug kampány visszatérő eleme. Olyan emberként mondom ezt, aki maga is volt országgyűlési képviselő, s mint aki nyert már pert (például Csurka István lapja vagy Kocsis Máté, volt VIII. kerületi polgármester) és más hitvány rágalmazók ellen. Utóbbi például egy Bayer Zsolttal folytatott televíziós fecsegés közben azzal talált meggyanúsítani, hogy nekem és hozzátartozóimnak milliárdos ingatlanvagyonunk van, s arra célzott, hogy ehhez a forrást a hajléktalan-ellátás anyagi megrövidítésével biztosítottam.

Amikor menet közben nyilvánvalóvá vált, hogy még egy kutyaólat sem birtokolok, akkor kitalálta (és rágalmait ekként módosította), hogy nem magamnak, hanem egyházam számára harácsoltam össze ezeket az épületeket. Fel is sorolta őket. Kezdetben meghökkentett és kicsit bosszantott, hogy a bíró látszólag komolyan vette az ügyet, és felszólított, hogy nyilatkozzam, mikor mennyiért vásároltuk az említett templomokat. Az egyiknél be kellett vallanom, hogy nem emlékszem, pengőért vagy koronáért vettük száz évvel ezelőtt azt a telket, amin azután (ugyancsak lassan száz éve) a templom felépült. Kocsis Máténak (aki sötét és ragacsos koncepciója omladozása láttán sem engedett pökhendi arroganciájából) egy alkalommal azt mondtam a bíróságon, hogy „szégyellje magát!”. Rögtön replikázott, hogy nem szégyelli magát. A pert első fokon egymillió forint kártérítéssel megnyertem.

Másodfokon a bíróság az összeget 300 ezer forintra mérsékelte. Rájöttem, hogy olyanokkal állok, állunk szemben, akik nem tudnak szégyenkezni, akik a Fidesz alattomos stratégiáját kidolgozzák, és semmitől sem riadnak vissza. Az erkölcsi lejáratás, a gyűlöletkeltés régóta – sajnos – jól működő hadászat. Most, az őket Brüsszelben sikerrel bíráló Donáth Annát igyekeznek ellehetetleníteni (hasonlóan párttársához, Cseh Katalinhoz, akit ugyancsak aljas és hazug rágalmakkal bombáznak). Mindez arról árulkodik, hogy igaz és használható érvek nincsenek, de program se, csak zsarolás, helyezkedés, szemfényvesztés és brutális aljasság. Hogy hogyan jut túl mindezen Donáth László barátom és nagyszerű lánya, Anna, azt nem tudom. De ha (amennyiben az ügy egyáltalán eljutna a bíróságig) az igazság és jog széke előtt minden tisztázódna is, a levegőbe eresztett gondolati bűz vélhetőleg tovább terjed majd.”