Az európai egység vége felé haladunk

„Az alelnökök megválasztását elhalasztották. Hasonló botrány volt a foglalkoztatás és szociális ügyek bizottságánál is, ahol leszavazták az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) frakciójához tartozó volt lengyel miniszterelnököt, Beata Szydlót. Ebben a testületben az összes vezető megválasztását elhalasztották. Leszavazták a Nemzeti Tömörülés képviselőjét, Gilles Lebretont is, akit a jogi ügyek bizottság elnöki tisztségére jelöltek. A pozíciót végül Lucy Nethsingha brit liberális képviselő vitte el.

Tudjuk, a Fidesz jelöltjei ellen is tusakodtak, az öt alelnökjelölt közül kettőt mégis megválasztottak, a három másik esetben pedig elhalasztották a szavazást.

Az egész történet az Európai Parlament szégyene. A halasztások révén a parlament vezetésének most van ideje helyrehozni a hibát. Volt már erre példa, amikor egy közismerten katolikus jelöltet nem akartak megválasztani a női bizottság elnökének, de a lázongó baloldalt akkor sikerült észhez téríteni. Persze még Joseph Daul volt a néppárti frakció elnöke, aki nagyon harcosan lépett fel a néppárti jelölt, a szlovák Anna Záborská érdekében. Hogy Manfred Weber mit tud, az most kiderül, de nagy reményeim nincsenek.

Az Európai Parlament tehát letért a demokrácia útjáról és a véleménydiktatúrának nyitott teret. Érdemes a történeteket a liberalizmus oldaláról is vizsgálni. Úgy tűnik, nem azért halott a liberalizmus, mert a választóknak, ahogy Putyin véli, nincs rá igényük, hanem azért, mert a hívei megtagadták. Ha liberális lennék, tisztelném a másik ember véleményét és tolerálnám az enyémtől eltérő eszméket. Az Európai Parlamentben a magukat liberálisnak hirdetők a szocialistákkal és a zöldekkel karöltve nem fogadják el, hogy valakinek más a véleménye, mint nekik. Ez a liberalizmus valódi halála.”