„Nem az orvosok és ápolók a hibásak. Kinek ne volna története – nekem is van - orvosokról és segítőikről, akik nap mint nap gyógyítják szakértelemmel és szívvel a rájuk zúduló betegtömegeket. Már ameddig bírják, mert egy magyar statisztika szerint a negyvenen felüli orvosok közül a férfiak harmada, a nők fele nem éri meg a nyugdíjat. Ha már József Attila, manapság nemcsak a mosónők: az orvosok is korán halnak.
Éppen ezért külön disznóság, hogy az egészségügyért felelős állami vezetők az egyre gyakoribb botrányok során többnyire a szerencsétlen intézményekre tolják a válaszadás feladatát. Gyanítom, nekik sem szabad akármit mondani. Különben nem születnének olyan képtelen nyilatkozatok, mint a rákbetegek ügyében. Ez az újabb módi: előtte tízparancsolattal gyógyítottak, most nyilatkozattal.”