Szélsőjobboldaliból kommunista rendező – Lakatos Vince titkos élete

„E mellett fővárosi karrierbe fogott, mivel Teleki Mihály miniszter ösztönzésére Budapestre költözött, ahol először a Földművelésügyi Minisztérium selyemtenyésztési főfelügyelője lett, majd országos lapoknál kezdett dolgozni. Dolgozott a Nemzeti Újságnál és a fajvédő Függetlenségnél, ahol főszerkesztője Hubay Kálmán, a későbbi nyilas-kormány kultuszminisztere volt, de írt a Esti Újságba is.

»Azoknak, akik a „szabadság és egyenlőség” jelszavaival szédítő kommunista és szociáldemokrata álprófétáknak hittek, kitűnő iskola egy pár hónapos katonai szolgálat a bolsevizmustól megszabadított galíciai és ukrániai területeken. (…) [Ők] bizonyosan életük végéig az antibolsevizmus fanatikus hirdetői lesznek. (…) Galíciában tehát öt hónappal a háború után békés alkotómunka folyik (…) A német fegyver megszabadította a szörnyű lidércnyomástól Galíciát.« (Halasi Újság, 1942 február)

1941-től Kiskunhalason is kiszorították a zsidókat a városi boltbérletekből. Lakatos önként, »Zsidónál ne vásárolj« feliratú szórólapokat osztott a kiárusítás előtt álló üzletek előtt. Nem sokkal később haditudósítóként is dolgozott. A fenti mondatokat tartalmazó cikkét a Halasi Újság szintén leközölte. A tudósítás hangvétele mutatja az akkori politika iránti teljes elkötelezettségét, és ez majd a háború utáni tevékenységével összevetve válik igazán érdekessé. A fajvédő lapok előszeretettel reklámozzák könyveit is. 1944 telén, a papírhiánnyal küszködő központi nyilas lap egy versét is leközölte.

1945-ben Lakatost népbíróság elé állították, éppen a haditudósításai miatt – a vád szerint cikkei félelemkeltőek és németbarátok voltak. A per felmentéssel zárult, miután Lakatos úgy érvelt, hogy haditudósítóként a honvédség alá tartozott, és mint ilyen, parancsot teljesített és írásaiba is belenyúltak.

»Orgovány és Páhi között megnyílt az új [vasút]vonalszakasz. Ötven év óta ígértek vasutat ennek a vidéknek és íme most Rákosi Mátyás képével a mozdonyon megérkezett az első vonat. Hálatelt szívvel, örömujjongva fogadja a puszták dolgozó népe, mert érzik, tudják (…) új lesz, szebb lesz, boldogabb lesz körülöttük a világ. És ennek a boldogabb világnak építője Rákosi elvtárs és a párt. A munkásosztály nagy pártja által vezetett országépítés soha nem álmodott fejlődést indít meg a homoki nép életének minden vonalán.« (Futóhomok – Aranyhomok című film, 1950)

Az idézett mondatok öt évvel a náci uralom összeomlása után születtek.

Úgy tűnik, erőteljes ideológiai váltásnak lehetünk szemtanúi, tehetsége elismerése mellett, be kell látnunk: a hazai kommunista filmiparba bekapcsolódott rendező közel 200 alkotásának nagy része gyakorlatilag jól megkomponált propagandaanyag volt.

Lakatos 1946-tól kezdve a Híradó és Dokumentumfilmgyár, majd az ebből alakult Budapesti Filmstúdió, mai nevén Népszerű Tudományos és Oktatóstúdió rendezőjeként dolgozott. Filmjei az alföldi létet nyomorúságosnak, a külterületi életet kibírhatatlannak, a szovjet tudósokat pedig a futóhomok nagyszerű megállítóinak mutatták be, és nyíltan a tanyarombolás mellett álltak ki.

1969-től az elszegényedett, főként külterületi idős emberek életét is igyekezett bemutatni, bár ott is a megmaradt tanyavilágot teszi felelőssé a kialakult helyzetért, és nem az államszocializmus erőszakos kollektivizálásával járó eredményeket.”