A liberális demokrácia válságáról

„A liberális demokrácia válságban van. Ellenfelei szerint nem is válság ez, hanem a vég kezdete. Az illiberális jobb- és baloldalon egyaránt divattá vált a liberális demokrácia gigantikus bukásáról beszélni: még növeszti körmét és haját, de már politikai és erkölcsi hulla.

(...)

Marad tehát a harmadik kérdés: mit kell tenni azért, hogy a liberális demokrácia kijusson mai válságából. Más szóval, hogyan kell a liberális demokráciát megvédeni és megreformálni. Mélyreható, alapos reformokra van szükség, méghozzá nemcsak a demokratikus politika működési módjában, hanem az állam és a kapitalista piacgazdaság viszonyában is, hiszen a liberális demokrácia a kapitalista piacgazdasággal együtt alkot átfogó, politikai-gazdasági rendszert, és mai válsága döntően a kapitalizmus diszfunkcióinak tudható be. Ahhoz fogható átalakulásnak kell végbemennie, amit a jóléti állam bevezetése hozott néhol már a II. világháború előtt, máshol utána. Ez önmagában is rendkívül nehéz feladat, és annál is nehezebb, mivel nem elég a jó mechanizmusokat kieszelni, legalább részleges egyetértést is biztosítani kell körülöttük, miközben a politikai krízis magát a liberális-demokratikus konszenzust kezdi ki.

De más, kipróbálásra érdemes lehetőség nem létezik. Ez a megállapítás azokra az országokra nézve is igaz, ahol a liberális demokrácia, ha meggyengülve is, de még működik. Különösen igaz azonban az olyan országokra nézve, mint a miénk, ahol a liberális demokrácia előző nagy kísérlete elbukott. A harmadik köztársaságot visszahozni nem lehet, de meg kell teremteni a negyediket, mert csak a liberális demokrácia mégoly tökéletlen viszonyai között lehet értelmes, szabad politikai vitát folytatni közügyeinkről, így arról is, hogy miben kell a liberális demokráciának változnia”