Akiknek fáj az Orbán-beszéd

Hát, sajnos, nem maradt abba az elvtásszerű maszatolósdi és történelemhamisításnak nevezett vádaskodósdi.

A 80-as évek eleje óta olvastam a szamizdatot, 84-től magam szereztem be és terjesztettem az ismerőseim körében, 86-87 óta benne voltam az ellenzéki mozgolódásokban, és ott voltam szinte minden nyilvános ellenzéki eseményen, majd az első párt-feltámasztásban. Budapesten! (Lakitelken.) Mindenütt, akkor még a nyilvánosság szintje alatt. Ám, hogy mit jelentett Nagy Imre újratemetése és miért volt fordulópont, az akkor tudatosult bennem, amikor gyerekkori barátom (vidéken élő) édesapja - aki direktben ugyan nem politizált velünk, de személyiségével, tartásával, megjegyzéseivel mindig éreztette mit gondol a világról - nem sokkal később elmondta, akkor értette meg, hogy valóban változás lesz, amikor hallotta a tévében a beszédeket. (Gazda családból származott, a háború idején repülőgép-szerelőnek tanult, megélte az összeomlást, a ruszki megszállást, a kommunista önkényuralmat, a forradalmat, téeszesítést - és levonta a tanulságot: meg kell őrizni, amit meg lehet, és túl kell élni.) Úgy fogalmazott, ha a tévében nyíltan lehet követelni, hogy a szovjet hadsereg vonuljon ki, és nem szakítják meg az adást, akkor véget ért a kommunista világ. Ott a téren, akkor nekem nem tetszett ez a beszéd. Túl radikálisnak gondoltam, attól tartottam, hogy visszaüthet. Az óvatos, a lehetőségeket fokozatosan tágító, kitapogató stratégia híve voltam, mint még oly sokan. Nem voltunk 'beavatva' az utólag már jól látható világtörténeti folyamatba. De Orbán Viktor sem, ám ő bátor volt, akkor úgy éreztem, vakmerő. Szerencsére neki lett igaza. Hogy nem volt az óvatosságunk teljesen alaptalan, azt a Gorbacsov elleni 91-es puccskísérlet igazolja. Ha korábban történik, nagy bajokat is okozhatott volna. Orbán Viktor akkori mentalitását, személyiségét jól jellemzi a Szabad Kezdeményezések Hálózatának alakuló ülésén, 88 május 1-én kis csoportban lezajlott beszélgetésünk. A lehetőségeket mérlegelve azt találtam mondani, hogy "nem szabad fejjel menni a falnak". Mire Orbán azonnal kontrázott: "De! Neki kell menni fejjel és be kell szakítani!".

Látom szépen alakítják a rokkant agyú miniszterelnökünk személyi kultuszát. Nem most kezdték. A fiatal forradalmár akit Kádár belügyminisztere védett biztos nagy hős volt. Apja figyelemreméltó párthűsége segítette,hogy egyáltalán egyetemre kerülhetett a gyerek . Az egész Bibó kolesz egy fiatal káderek gyűjtőhelye volt. Nem rendszerváltó hősök voltak ezek hanem pénzre ,hatalomra vágyó bűnöző hajlamú laza erkölcsű fiatalok gyülekezete.

Nem beszél az, hanem felolvas. Szebb Jövőt!