Az új jobboldal mindenhol veri az újbaloldalt

„Néha a politikai forradalmak a szemünk előtt zajlanak úgy, hogy észre sem vessük őket. Szerintem ez történt az előző hetekben világszerte, és az üzenet világos: a populista »új jobboldal« nem tűnik el a szemünk elől a közeljövőben, és az »újbaloldal« súlyát eltúlozzák. 

Kezdjük Ausztráliával, ahol Scott Morrison miniszterelnök meglepő győzelmet aratott. A választások előtt a felmérések szinte egyöntetűen arról szóltak, hogy a liberális-nemzeti koalíciónak távoznia kell, de úgy látszik, hogy a szavazók máshogy gondolták. Morrison támogatásával, aki egy evangéliumi keresztény és Donald Trumpot is támogatja, az ausztrálok megmutatták, hogy nem nagyon izgatja őket a klímaváltozás. És a választás eredménye nem azért alakult így, mert kevesen mentek el szavazni: az ausztrálok túlnyomó többsége elmegy szavazni, mert a szavazás kötelező. 

Mi a helyzet az Egyesült Királysággal? A Brexit Párt minden bizonnyal igen jól fog szerepelni e héten az EP-választásokon. Ez a párt, ami alig nem sokkal ezelőtt jött létre, már vezető pozícióban van az országos felmérések szerint, minthogy 34 százalékot jósolnak neki. A torykat, a mostani kormánypártot csak 12 százalékra mérik. Így a kemény Brexit opciója sem tűnik el a süllyesztőben, és a brit politika jobboldala, úgy látszik, jobbra tolódik a centrumtól. 

Ami az Európai Parlamentet illeti: néhányan azt jósolják, a székek 35 százalékát elitellenes pártok fogják elnyerni, még ha ezek meglehetősen változatosak is. Már az a kérdés is felmerül, hogy az EU mikor válik működésképtelenné vagy veszti el minden legitimációját. (…)

Mindezek ellenére én a magam részéről reménykedem a középen álló kozmopolitizmus feléledésében. De próbálok becsületes lenni azzal kapcsolatban magammal, hogy elképzeléseimnek milyen esélye van valóra válni a világban. És az előző pár hétben rengeteg jelét láttam annak, hogy valóban egy új politikai korszak kezdődik.”