Amerika törekvése a hatályos pótvámok egy részének megőrzésére Pekinget a történelmileg fölöttébb rossz emlékű egyenlőtlen szerződésekre emlékezteti.
„Szerencsére a »nagyok« közötti stratégiai vetélkedésnek mindig voltak olyan belső stabilizátorai, amelyek megakadályozták az ellentétek veszélyes, netán végzetes kiszélesedését. Ilyen stabilizátor volt az amerikai-szovjet viszonyban az atomfegyver-arzenálok egyensúlyán nyugvó kölcsönös elrettentés, az amerikai-japán kapcsolatokban pedig a katonai szövetség. Amerika és Kína átfogó kapcsolatrendszerében a világ két legnagyobb gazdaságát összekötő kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok játszották a stabilizátor szerepét, miközben minden más téren nőtt a feszültségszint. A két ország egymás legfontosabb kereskedelmi partnere. (A szovjet-amerikai áruforgalom két milliárd dollár körül volt évente, ma az amerikai-kínai kereskedelem egyetlen nap alatt több ennél.) Az amerikai exportot többszörösen meghaladja az amerikai multik által Kínában gyártott és eladott termékek értéke. Páldául a General Motors már több járművet értékesít Kínában, mint otthon. Kína az USA legnagyobb külföldi hitelezője, az amerikai költségvetési és fizetési mérleghiány fontos finanszírozója.
Egy évvel ezelőtt Donald Trump amerikai elnök vámháborút hirdetett Kína ellen. Arra hivatkozott, hogy Pekinget csak így lehet rávenni, hogy komolyan tárgyaljon a méretes amerikai kereskedelmi mérleghiány lefaragásáról. »Kína falánk, csaló gazdasági ragadozó, megerőszakolja Amerikát« – mondta. Csaláson olyan praktikákat ért, mint a bőséges állami exporttámogatás, technológialopás, valutamanipuláció és zárt belső piac. Jelenleg a Kínából származó amerikai import felét terheli 25 százalékos büntető pótvám.
Most, hogy megszakadtak az átfogó kereskedelmi egyezmény megkötését célzó, fél éve zajló kormányközi tárgyalások, Trump azzal zsarol, hogy a kínai import másik felét is ekkora vámmal sújtja, ha Peking nem fogadja el Washington követeléseit, köztük az importtarifák és exportszubvenciók drasztikus kurtítását, a külföldi beruházások liberális szabályozását, új versenyszabályokat, a szellemi tulajdon és kereskedelmi titkok védelmét – majdnem egy gazdasági rendszerváltással felérő lista. Washington ragaszkodik ahhoz, hogy Peking jogszabályokkal garantálja a követelt reformok végrehajtását, amit Peking mereven ellenez. Amerika fenn akarja továbbá tartani magának a jogot a hatályos pótvámok egy részének megőrzésére, s arra, hogy a jövőben újakat vethessen ki, amelyeket Kína nem torolhatna meg ellenvámokkal. Pekinget ez a történelmileg fölöttébb rossz emlékű egyenlőtlen szerződésekre emlékezteti.
(MTI)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
Áll a bál a fekete kontinensen.
A Fehér Ház kétértelmű nyilatkozatot adott ki ezzel kapcsolatban.
Amerika új Európa politikájában több ponton visszaköszönnek a magyar miniszterelnök meglátásai, ami nem jósol szép jövőt az Unió vezetésének.
A jobboldali svájci médiavállalkozó fenyegetés helyett lehetőséget lát a tengerentúli tervekben.
Fényes jövő előtt áll a magyar alumíniumipar.
Mindketten nagy vereséget szenvedtek Brüsszelben.
Hogy miért?
