Orbán Magyarországa szabad ország

„Vajon Lengyelország és Magyarország szabad országok maradnak-e? Igen. Félelem lepi el Varsó, Budapest, valamint más lengyel és magyar városok utcáit? Nem. És nem szabadna összetéveszteni Orbán Soros Györggyel való szembenállását az antiszemitizmussal. Soros, a transznacionalizmus és radikális libertarianizmus bajnoka nem sok tiszteletet mutat a zsidó vallás iránt, és nem barátja Izraelnek. Applebaumnak egy dologban van igaza: a lengyel elit megosztott, és a régi barátságok, beleértve a politikai barátságokat is, felbomlanak. De a választások szabadok, és a politikai szabadság sértetlen.  

A Jog és Igazságosság pártjának kormánya néha ügyetlenkedi, például amikor kriminalizálni akarta azokat, akik Lengyelországot okolják a holokausztért. De hogy őszinték legyünk, be kell látnunk, erre azért van okuk, vegyük például Andrea Mitchell amerikai újságíró esetét, aki nemrég összekeverte a »lengyel és a náci rezsimet«, vagy vegyük azon izraeli hivatalosságokat, akik a lengyel antiszemitizmust a nácik népirtó bűntetteihez hasonlították. Eközben egész Európában virágzik a militáns és agresszív antiszemitizmus, mégpedig muzulmán és baloldali körökben. A lengyelek kritikusai vajon vakok minderre?

Magyarország is szabad ország maradt, akkor is, ha Orbán Viktor Fidesze konszolidálta a politikai kontrollt. Az emberek tüntetnek, létezik ellenzék, nem ül senki börtönben politikai okokból, véleményünket szabadon elmondhatjuk. Magyarország úgyszintén ellenkultúrális, ha a radikális szekularizmus és meggondolatlan kozmopolitizmus új európai vallásának szemszögéből nézzük. Mint a lengyel filozófus, Ryszard Legutko rámutatott: Magyarország büszkén kiáll szuverenitása és keresztény mivolta mellett (ami ezer évre tekint vissza, alapítója pedig Szent István király). Ami az abortuszt, a melegházasságot és a korlátlan iszlám bevándorlást illeti, Magyarország, akárcsak Lengyelország, ellenáll annak, hogy a »közép fanatizmusa« megfélemlítse. Ezek az állítólag »szélsőséges« kormányok olyan álláspontokat védenek, amelyekben egy vagy két nemzedékkel ezelőtt semmi szélsőséges nem volt és általánosnak számítottak Nyugat-Európában is.

Daniel P. Goldman odáig megy, hogy Orbánt egy régimódi kereszténydemokratának nevezi. Egy európai kereszténydemokrata beszélhet konzervatív demokráciáról, de nem illiberálisról, mint ő tette féltucatszor. Orbán biztosan nem példaszerű demokrata vezető, de azért nem is »diktátorjelölt«, ahogy arra Scott McConnell rámutatott a The American Conservative-ban. És Daniel P. Goldmannak teljesen igaza van, amikor rámutat, hogy Magyarországot nem lehet antiszemitizmussal vádolni. Orbán Magyarországa Izrael barátja, és a százezer budapesti zsidó nagyobb biztonságban van, mint Európa legtöbb országában, beleértve Franciaországot és Nagy-Britanniát is. Orbán döntése, hogy nem fogad be muzulmán bevándorlókat és menekülteket a mostani migrációs válság során bizonyosan kapcsolatban áll a magyar zsidókat érintő biztonsági megfontolásokkal is. És mégis a nyugati sajtóban március végén közölt cikkek azt sugallják, hogy a budapesti zsidók félnek beszélni a lényegében antiszemita budapesti kormány ellen. Orbán rendszerint Hitlerhez hasonlítják areductio ad Hitlerum szégyentelen eszközével. (…)

Lengyelország és Magyarország ellenkultúrális erőfeszítéseit nem kell romantizálni. És ez még inkább áll Ausztria, Görögország és más országok kellemetlen civilizacionista pártjaira és mozgalmaira. De míg a szellemi és politikai spektrum széles központja nem szakít a nihilizmussal és a posztpolitikai illúziókkal, addig több megértéssel kell közelednünk azok felé, akik meg kívánják őrizni a nyugati civilizáció maradványait.”

Daniel J. Mahoney az Assumption College tanára, utolsó könyve 2018-ban jelent meg The Idol of Our Age: How the Religion of Humanity Subverts Christianity címmel.