„Vajon Lengyelország és Magyarország szabad országok maradnak-e? Igen. Félelem lepi el Varsó, Budapest, valamint más lengyel és magyar városok utcáit? Nem. És nem szabadna összetéveszteni Orbán Soros Györggyel való szembenállását az antiszemitizmussal. Soros, a transznacionalizmus és radikális libertarianizmus bajnoka nem sok tiszteletet mutat a zsidó vallás iránt, és nem barátja Izraelnek. Applebaumnak egy dologban van igaza: a lengyel elit megosztott, és a régi barátságok, beleértve a politikai barátságokat is, felbomlanak. De a választások szabadok, és a politikai szabadság sértetlen.
A Jog és Igazságosság pártjának kormánya néha ügyetlenkedi, például amikor kriminalizálni akarta azokat, akik Lengyelországot okolják a holokausztért. De hogy őszinték legyünk, be kell látnunk, erre azért van okuk, vegyük például Andrea Mitchell amerikai újságíró esetét, aki nemrég összekeverte a »lengyel és a náci rezsimet«, vagy vegyük azon izraeli hivatalosságokat, akik a lengyel antiszemitizmust a nácik népirtó bűntetteihez hasonlították. Eközben egész Európában virágzik a militáns és agresszív antiszemitizmus, mégpedig muzulmán és baloldali körökben. A lengyelek kritikusai vajon vakok minderre?
Magyarország is szabad ország maradt, akkor is, ha Orbán Viktor Fidesze konszolidálta a politikai kontrollt. Az emberek tüntetnek, létezik ellenzék, nem ül senki börtönben politikai okokból, véleményünket szabadon elmondhatjuk. Magyarország úgyszintén ellenkultúrális, ha a radikális szekularizmus és meggondolatlan kozmopolitizmus új európai vallásának szemszögéből nézzük. Mint a lengyel filozófus, Ryszard Legutko rámutatott: Magyarország büszkén kiáll szuverenitása és keresztény mivolta mellett (ami ezer évre tekint vissza, alapítója pedig Szent István király). Ami az abortuszt, a melegházasságot és a korlátlan iszlám bevándorlást illeti, Magyarország, akárcsak Lengyelország, ellenáll annak, hogy a »közép fanatizmusa« megfélemlítse. Ezek az állítólag »szélsőséges« kormányok olyan álláspontokat védenek, amelyekben egy vagy két nemzedékkel ezelőtt semmi szélsőséges nem volt és általánosnak számítottak Nyugat-Európában is.