Viktor az isten?

„Az egyház álláspontja egyértelmű: a korrupció bűn, a politikai vezetők által elkövethető legsúlyosabb bűnök egyike. Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma (összefoglalása) a 411. pontjában így fogalmaz: »A demokratikus rendszerek legsúlyosabb torzulásai közé tartozik a politikai korrupció, mert egyszerre árulja el az erkölcs alapelveit és a társadalmi igazságosság normáit.«

A korrupció társadalmat, népet, államot pusztító bűn, ezt minden egyházfő hangsúlyozta az elmúlt évtizedekben, a legrészletesebben II. János Pál pápa fejtette ki, számos megnyilatkozásában. Ugyanő mutatott rá a Reconciliatio et Paenitentia kezdetű buzdításában, hogy bizonyos kollektív magatartásformákat hajlamosak az emberek a »bűn szituációjaként«, azaz a a társadalmi struktúra hibájának értelmezni, és magukat felmenteni a részvétel felelőssége alól. II. János Pál leszögezte: »a szociális bűnök ilyen esetei egyéni bűnök felhalmozódásának a gyümölcsei. Igenis azok személyes bűnéről van szó, akik jogtalanságot kezdenek, pártolnak, abból hasznot húznak.«

A mai kormányzat fuldoklik a korrupcióban. Tisztátalan körülmények közt döntenek az állami nagyberuházásoktól a legutolsó Fidesz-községi pályázatokig mindenről, ráadásul ott van a letelepedési kötvények, a tao-pénzek, a magyarigazolványok ügye, az OLAF-jelentés a 4-es metróról meg Orbán Viktor közvetlen családtagjainak ELIOS-pályázatairól stb. Mindez együtt tökéletesen igazolja a szentszéki tanítást: az ilyen politika »akadályozza az állam helyes működését, negatívan befolyásolja a kormányon lévők és a kormányzottak között lévő viszonyokat; növekvő bizalmatlansághoz vezet a közintézmények iránt (…), alapjaiban torzítja el a meghatározó intézmények szerepét, mert azokat lobbista követelések közötti politikai alkuk terepéül és a kormányon lévők kiszolgálására használja fel. Ezen a módon a politikai döntések mindazok szűkös céljainak kedveznek, akik rendelkeznek eszközökkel, hogy ezeket a döntéseket befolyásolják és valamennyi polgár közös boldogulását meggátolják.«”