Nincs határa a politikai korrektség őrületének

„Balliberális aktivistának lenni egy állandó harci menetelést jelent. Nincs megállás. Nincsenek célok, hiszen a cél maga az állandó követelőzés. Ha a Sorbonne-on egy – nyilatkozatait ismerve – baloldali klasszika-filológus és rendező nyilvánvalóan az idegenellenességről készít egy előadást, ez is kevés. Franciaországban kevés, hiszen ez már nem lehet cél. Ahol a köztársasági elnök elismeri, hogy bevándorláspárti, ott egy igazi balliberális harcosnak még nagyobb célokat kell kitűzni. Hiszen semmi nem elég. A cél maga a követelőzés. És persze a félelemkeltés.

Néztem egy tévéinterjút Louis-Georges Tinnal. Ő egy fekete emberi jogi szervezet elnöke, ő is az előadás ellen uszított, és látom rajta, hogy maga sem hisz abban, amiről beszél, de azt is, hogy milyen jó érzés neki, hogy beszélhet. Csinálja, mert ebből él, de valójában szégyelli magát. Igen, tudja, hogy nem szándékos blackface – ennek valódi tartalma, amikor tényleg a színes bőrű embereken való gúnyolódást jelentette, az évszázadokkal ezelőtt volt –, nem is mondja Tin úr, hogy szándékos blackface, de valóságos blackface. Micsoda különbség! De lehet olvasni egy Melanie Luce nevű nőről is, ő az UNEF baloldali egyetemi szervezet vezetője, ők is részt vettek a blokádban. Meg a BAFFE nevű feminista szervezet is. Ők meneteltek együtt. Ez a permanens forradalom.”