Én is ide születtem

„Némán jót cselekedni nem csak a megajándékozottnak, de saját magunknak is haszon, magabiztosságunkat erősíti a titokzatos derű az arcunkon, amikor azt hisszük jobb emberek lettünk, egy gesztusértékű kedveskedéstől. Mégis leírom, hogy képeket adományoztam a körülbelül négy hónap múlva bezáródó Fóti Gyermekvárosnak. Most nincs szükségem belső megelégedettségre, most valódi segítségre van szükségük. Nekik. Ha többen teszünk olyat, ami számunkra kis dolog, de a jelenleg ott dolgozóknak, élőknek jobbá teheti a hétköznapjait, akkor az már amolyan emberi összefogásféle, és az már nagy dolog. Ha sajtóvisszhangot kap, lehet, hogy sikerülne még 4-5 évet nyerni fótiaknak? Ha közösen vásárolnánk festékeket, hogy a srácok alkossanak, lehet, hogy olyan hobbijuk lenne, amire lecserélnék a cigarettát és más drogokat?

Csak egyet tudok biztosan, ha most segítünk, akkor legalább négy hónapra szebb, talán tartalmasabb lesz az itteniek élete.

Amit láttam, abból egyértelmű, olyan környezeti feltételeik vannak a gyerekeknek, hogy nem véletlenül működik itt a fóti Waldorf-suli is. Az intézetis srácok nem gondtalanok, de vagányak, szeretik ezt a helyet. A dolgozók végtelenül elhivatottak, szívvel-lélekkel és jó szakértelemmel tevékenykednek.”