A büszkeség napja

„Most is a birodalmiság veszélye sejlik föl az európai és a világpolitika ezoterikusan abszurd ködében. Új eszközei: a gazdasági és kulturális globalizáció, a gondolatrendőrség, a véleménydiktatúra és a politikai korrektség. A nagy jelszavak: a demokrácia, az egyenlőség, a vélemény- és szólásszabadság hirdetőiről, az önjelölt szellemi elitről – amely a marxizmus obskúrus talajából burjánzott fölénk – az utóbbi években végleg kiderült, hogy képtelenek beletörődni a normális többség akaratába, és a nyugati civilizációt az abnormalitás vakvágányára próbálják terelni.

Azok, akik nem nemzetben és kereszténységben gondolkodnak, nem úgy ébredtek ma reggel, mint mi, hanem ugyanúgy, mint egy hétköznapon. Mert nekik csak hétköznapjaik vannak: vasárnapjaik és ünnepnapjaik nincsenek.

Az ő tükrük nem a történelem tükre, csupán a mosdóé. Csak magukat látják benne, és csak a jelent. Sem másokat, sem a múltat, sem a jövőt. Csak pillanatnyi indulataikat és érdekeiket. Ha kijönnek közénk, azért teszik, hogy az emelkedett ünnepi hangulatot megzavarják. Kokárdát is csupán azért tűznek, hogy kétszínűségüket három szín mögé rejtsék. Itt ólálkodnak közöttünk, ahogy ezt tették ’48-ban vagy ’56-ban, ahogy teszik folyamatosan.”