„Kompromisszum született szerdán, a helyzetnek nagyjából leginkább megfelelő kompromisszum, ami még nem járt arcvesztéssel. Természetesen szó sincs arról, amit sokan nyilatkoztak az elmúlt napokban, hogy a Fidesz egyértelműen győzött volna a néppárti közgyűlésen. De az is tény, hogy nem is veszített, s ez most egyelőre elegendő.
Ahogyan Móricz Zsigmond írta A fáklya című könyvének befejező mondatában: elvégeztetett, de semmi sem tisztáztatott. Nyilvánvaló, hogy jelen pillanatban, az európai parlamenti választások előtt bő két hónappal mindkét fél érdeke azt diktálta, hogy ne vigyék kenyértörésre a dolgot, mert az senkinek sem lenne jó.
Nem lenne jó a néppártnak, mert a pártcsaládon belüli balhé ártana a kereszténydemokrata-konzervatív (?) szövetség választási esélyeinek, hiszen egy belső konfliktusokkal terhelt frakció nem igazán vonzó a választóknak sem, nem beszélve arról, hogy az esetleg újonnan bekerülő, a néppárt felé orientálódó pártok kétszer is meggondolnák, hogy ebbe a konfliktusos frakcióba, vagy inkább egy másikba lépjenek be a választások után.
De nem lenne jó természetesen Manfred Webernek sem, mert egy vitatkozó-veszekedő pártcsaládnak jóval kevesebb esélye van arra, hogy az ő jelöltjük kerüljön az Európai Bizottság élére. És a Fidesz is kereste azt a megoldást, hogy, ha egy mód van rá, a választások előtt még ne hagyja el a néppártot – bár Orbán kezében ott volt a kilépési nyilatkozat.
Érdemes azonban előre nézni: mi van most?”